Túl régen született már klasszikusabb vonalvezetésű poszt görbe tükör címkézéssel a permanens bannolás blogban (arcpirító szégyen.. pont a fő profil hanyagolása..), ezért most remegő kézzel be is írtam magamnak néhány mínusz pontot, majd egy, sörös és pizzás dobozok felhalmozott roncsaiból álló furcsa szemétkupac aljáról előkotortam a billentyűzetem. Élősködő és rovarhatározó, i mint Iroda parazita.
Szabályt erősítő kivételek természetesen mindig vannak, sőt.. de nem róluk lesz szó. Reflektorfényben az irodista faj díszpéldánya. Ő az aki szinte szimbiózisban él a számítógépével (pasziánsz, esetleg Word, néha Excel), hatórányi munkaidejében kizárólag az állandó facebook online jelenlét-kiskonyha-habos kapucsínó-kijelölt dohányzóhely megállók érintésével közlekedik és bérlete van. Előszeretettel dicsőíti a kemény munka szentségét minden vele folytatott beszélgetés közben. Jogosan. Szerénynek éppen nem mondható személye az egyszeri halandó számára felfoghatatlan fontossággal bír, mindenki más dolgozó emberrel ellentétben ő valóban állhatatos, fáradságos munkát végez, méghozzá a bürokrácia paragrafus falakból felépített tekervényes labirintusában, és így Atlasz földgolyójaként nyomja vállát a hatalmas felelősség. Van, hogy a vezetőség hatalmat ad az irodai alkalmazott – bőrkeményedésektől mentes, mi több bababőr puhaságú – kezébe, ilyenkor súlyos stádiumú kisebbrendűségi érzése kompenzálása végett, már jelentéktelennek tűnő hibák elkövetésekor azonnal dörgedelmes hangon mondja bele a megmásíthatatlan ítéletet a telefonkagylóba (a cégnél, 10-12 órás váltott műszakban kétkezi munkát végző alkalmazottnak) „Gyere be a kilépni a központba!”. Az egyetlen biztos orgazmusforrás.
A szellemi segédmunkát végző irodai parazita nem szimplán magas lóról szól le az éhbérért robotoló proletár munkásosztálynak (akiből voltaképpen él), hanem egyenesen zsiráfnyakról lovagolva. Érthető. Egyébként is jelentős különbségekről beszélünk, hiszen ő az általános műveltség kvintesszenciáját A szürke ötven árnyalata, illetve Alkonyat-saga -nívójú fergeteges bestsellerekből szippantotta magába, azokat – a gyorsabb hatás érdekében – szigorúan instant porból készült levesként, azaz mozgóképesített formában fogyasztva. Továbbá rendelkezik néhány előre betárazott, Mariana-árok mélységű Paulo Coelho idézettel, amit nem fél felhasználni, ha a bölcsesség látszatát kell éppen kelteni.
Külső ismertetőjegyek alapján kétféle típusba lehet sorolni:
Első; jelentős túlsúly, dupla-tripla seggméret, mindig készen áll bevágni egy-kettő-három-négy finom Rákóczi túróst.
Második; aszott, gyűrött arcú láncdohányos, akinek nikotin függőségénél csak kávéivászati addikciója jelentősebb.
Lényeges pont, hogy a munkahelyükért/státuszukért rettegő alkalmazottak/ügyfelek mindkét parazita-verziót megvesztegethetik old school ajándékkosarakkal (Törley pezsgő, tea, kávé, díszdobozos konyakmeggy), de csak átmenetileg. Megfelelő mértékű korrumpálás híján empátiából egyaránt vizsgáznak elégtelenre a hét öt munkanapján, legyen szó, önkormányzati, bármilyen hivatali, vagy rosszabb esetben egyenesen munkahelyi helyszínekről.
