A tegnapi RTL klub híradó közben olyasféle kellemetlen élmény gyűrt maga alá, mint amikor a vacsoraidőben elfogyasztott töltött-káposzta miatt, később egy bizarr álom átélésével vagyok kénytelen megfizetni.
Valaki gúnyosan mosolygó államtitkár, az immáron védjegynek számító önelégült stílusban kihirdette az újabb nagy sikerű kormányprojektet a: Gyere haza fiatal!-t.
Ami elsőre a külhonba disszidált emigrált értelmiségieket, azon belül is a mérnök végezettséggel rendelkező kalandorokat kívánja a helyes döntés irányába terelni. Ergo, hagyják végre abba a közös gazdasági felületen elkövetett furcsa ténfergést és azonnal repüljenek haza (küldünk repülőjegyet is bazdmeg, tudjuk, hogy ez a szűk keresztmetszete a dolognak, így viszont már nincs apelláta), hiszen itthon egyéves munkaszerződéssel, bérlakással és – a pénznek nevezett izé helyett oly' bőszen osztogatott – Erzsébet-utalványos bónuszokkal fogadja őket ez a derék kormány.
Államtitkár úr állítása szerint, természetesen a misszió a vártnál is nagyobb sikerrel startolt, a tervezett ötven fő helyett, több mint százan indítottak forródrótot Angliából, mondván rögvest haza kívánnak jönni..
De ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem az úgy hitelességét? Végtére is egy bombabiztos évig az a közel kétszázezer havi nettó, mely összegnek a kétszeresét Londonban egy pakisztáni vendégmunkás bármely gyorsétteremben röhögve megkeresi, meglocsolva Budapest attraktív helyszíneivel (bármikor le lehet forgatni egy második világháborús mozit, mindenféle díszletezés, illetve filmgyári előkészület nélkül), több mint kecsegetető ajánlatnak tűnik. Ki lenne képes ellenállni?
Az ajtóból Columbosan visszaforduló poszt szkriptumba írt kérdés, annyi lenne, hogy tulajdonképpen minek is hazatérni, amikor Orbán Viktor miniszterelnök úr saját szavai szerint, a közös gazdasági felületen történő letelepedés nem számít bele a kivándorlások műfajába, elvégre EU-s tevékenység lévén az dettó mintha itthon lennél. Itthon vagy otthon, vagy valami ilyesmi.