Rászántam magam, bevettem Daedalonból duplát, így küzdve le émelygésem, hogy itt tulajdonképpen újgazdag vállalkozó csákók a tinédzserkori alkoholizmus piedesztálra emeléséből kreáltak frencsájzt, építettek brandet, majd – stílszerűen – megrészegülve önnön népszerűségüktől elkezdtek a sajátmárkás konzverfröccsök & poénpóló bizniszhez ideológiai alapokat hozzáadni: Megnéztem Tibi Atya fikcionális karakter egyik megálmodójának a.k.a Tóth Máténak mélyfilozófiai összefüggésekben búvárkodó, rétegezett meglátásokkal, sziporkázó humorérzékkel (parodisztikus) tűzdelt 'életigazságok' vlogjából a legújabb kicsiszolt gyémántot – nekem az elsőt, kis SPOILER-rel 's egyben az utolsót.

Valami elképesztő alpáriság, hogy ezzel az üres, közhelyes, sablon nesze semmi fogd meg jól műlazáskodó-jópofáskodó, műbölcs, poénmentes verbális péniszmutogatással sikerült ennyi kiskorú faszfejet bevonzani. A fárasztó rötyögős lózungolás, önhitt észosztás nem magasiskolája, hanem abból is a bűzletes pöcegödör. Tóth Mátéhoz képest az Oravecz "léleksimogató" Nóra valóságos frappáns zseni, Coelho papa – szintén – megélhetési bölcselkedő, avagy semmi árus, kész irodalmi Nobel-díjas, Jakupcsek Show pedig a tudományos akadémia heti nagygyűlése. Mi több, hevenyészve megírt kommentszekciós csevejből akad jó néhány ami komoly filozófiai értekezésnek minősül Tóth Máté nagyarccal előadott kellemetlen ürességeivel összevetve (nagyim konyhafalán lévő szőttesek aranyköpéseit már inkább nem is írom). Legyél bárki, a baltás gyilkos maga, bármit vétkeztél, méltatlan tortúrának veted magad alá, ha végigülöd minden idők legleglegdögunalmasabb, triviálisabb 12 percét. 
Prosztóország újabb hiénájának méltó entréeje, fókuszban a kórós exhibicionista karakter alapmodellje, a kioktatás-mániások szabvány audiovizuális közhelygyűjteményével hóna alatt, gyökér ego tréning és nyomorúságos meglátások arról, amit ő valamiért nagybetűs Életként határoz meg.
Nekem volt kínos minden másodperc, a summázatban erősen konvergál a nullához az egész 'hú de kúúl' fosadék, ellenben 1 pontot mégis tudok adni a maximális 10-ből, köszönhetően, hogy a produkció ugyan kicsit sem tréfás, viszont helyenként tartalmaz spontán önironizálásból, hiszen "Az internet nem felejt" mondá a Mester a bődületes, sosem volt még okosságot. Látod kiba. peched van Máté haver..

• Best of zóna:
  Máté ön-görbetükröt tartva, annak álcázva magát aki, vagyis öltönyös szélhámosnak öltözve, a beokádó hozzászólások felolvasásában találja meg napi orgazmusát, pusztán nevelési/alázás célzattal, fondorlatos visszakérdezéssel válaszol a klasszikus kérdésre: "Miért te ki vagy?" Ez a mondat az önmaga farkába harapó kígyó, ha jelen van a másik fél, akkor végtelen számban lehet erre a kérdésre ugyanezzel kérdéssel válaszolni. Az idő végetlenségét hivatott szimbolizálni. 
  Amikor Tibi Atya magyar hangja, vélhetően térdcsapkodós humoros-szarkasztikus elemként útmutatással szolgál kiégett ex-arcoskodó vállalkozók morális útvesztőjéből, recept a megüdvözléshez, ne féljünk bemondani a frankót: Volt idő amikor bizony megjátszottuk a pengecsávót, CSAK lízingeltük azt a csúcsverdát és CSAK béreltük azt a horvátországi jachtot – ahol akciós kurvák seggéről szívtuk a kétes tisztaságú kokaint. Nem szégyen az, álljál bele haver!4 Az élet sava-borsa na. Respekt lvl999. Valahol a távolban egy Berki Krisztián pukkantja a repipezsgőjét. Bokád szárát sugárban fosod le a röhögéstől Bá$tya. (Bá$tya=poénpóló felírat kompatibilis Tibi Atyás menő szlengelés a tinderen & instán szellemi éhségsztrájkoló tini pénztárcáknak.)
  A váratlan nyelvtanóra, ahol a Grétsy Lászlóvá átlényegülő Guru, papírlap feltartással magyarázza el az egyenlőre és az egyelőre szavaink között húzódó lényegi különbséget, illetve a funkcionális analfabéták iránti figyelmességből kihangsúlyozásra kerül, hogy muszáj-t nem muszáj ly-al írni, ezzel Máté végre helyén kezeli a kiskorú fanboy-girl zombihordát, jelezve: Tudom, hogy gecimód hülyék vagytok, elvégre ebből élek.

2019-ben még mindig fainság posztolni a vendéglátóipari egységek kockás-terítős asztalán gőzölgő hihetetlen UFO-t a.k.a zabálnivalót? [Etiópia likes this] Bécsiszelet/latte/gyros pepsivel átmeneti birtoklása (az emésztési folyamat végéig) vagizási alap, tényleg állati trében lehet ez az ország.

Most pont nem szeretném a már-már védjegyemmé vált kötekedő-cinikus stílusjegyek árnyékában nyomni, úgyhogy basszák meg az ártatlanokat gyilkolók, a vallási fanatikus ISIS és al-Kaida (vagy-vagy alapon, sőt akár együtt egyszerre) és részvétem az áldozatok hozzátartózóinak, de az, hogy terrorizmus, meg hogy százak halnak meg, az napihír lett, akkor nem annyira, ha mindez jóléti társadalmak kellős közepén történik bulikban, focimeccseken. Úgy egyből percéletű internettrendé változik, levesporként oldódó mély gyásszal, gyorsban megkreált keserű képözönnel. Jó lenne végre látni a közösségi megrendültséget és közfelháborodást más eltaposott célpontok esetében is drága magyar barátaim – majd bemásolom hozzá az aznapi sajtót.

A gazdagabb-fejlettebb országokat ért csapásokat mindig kötelezően meggyászoljuk a közösségi világhálón. A többiek? Ők azok akik naponta radar alatt maradnak, értsd a lefosottak, akik senkit sem érdekelnek, tiszteletadás helyett a feledés meszesgödreibe taszítjuk őket.
Mindenki nem kaphat a kis porfilkép zászlócskákból, az pokoli meló lenne, minden nap lehetne csinálni, a világ összes és valaha élt színészlegendájának nincs annyi kifacsart könnycseppje együtt, amire szükségünk lenne ehhez a képmutatáshoz.

A négyszáz valahányadik, kedélyes fél-analfabetizmus és éljenzős benyalás gennyszínű pocsolyavizében fetrengő (ami inkább nevezhető a szennylében orgiázásnak, spéci pornónak, mint egyedülálló, vagy kisszámú ártalmatlan megmártózásnak) kommentár átolvasása után, végül ma engedtem a konteónak: léteznie kell a bérkommentelők titkos céhének, ilyen hangokat emberi lények nem adhatnak ki meggyőződésből, pláne ingyen.
Akiket odáig nyomorított sors, hogy végül aktív sorállományú facebook bértollnokokként prostituálódottak a haza narancssárgára mázolt oltárán, hozzám jöhetnek, én leszek a végtelenül megértő lelkészük, aki feloldozást ad majd a súlyos bűnök alól. És én leszek az egyetlen akire támaszkodhatnak az eltévelyedettek, senki más, mert ez a kategória a tömegmészárlásnál semmivel sem jobb – ezen műfaj a többség szemében a lakosságra dobott atomfegyvernek minősül, csak a szürkeállomány ellen került bevetésre, ami persze a használója maradék becsületet is hamuvá perzseli. De én tudom/megértem (három poszt óta ismételgetem bazmeg), hogy valamiből élni kell, mint dédszüleink valódi rémtörténeteiben, a világháborúban, az éhhalál árnyékában, a légylárváktól hemzsegő lótetemből bicskájával jókora döghúst kikanyarító családapa. Nálam ez ugyanaz. 

Megmondóemberes poszt azoknak, akik leküzdhetetlen kényszert éreznek a táplálék módszeres lefényképezésére, majd a sokgigapixeles képek megosztására a kibebaszott fészbukon. Bon appetit!

Korunk nagy pénzügyi apokalipszise, a többéves recesszió generált – többek között – egy igazán magyar specifikus jelenséget, amit nevezzünk el mondjuk közösségi oldalakon fényképekkel prezentált Tesco-gazdaságos gourmand bemutatónak. (Levédetem.)

A gasztronómiai fasz-hosszmérettel kérkedés miértje csak és kizárólag annyi, hogy ékes bizonyítékkal kíván szolgálni: Velünk igenis megtörténik a szinte lehetetlen, vagyis az anyagi gyarapodás. No nem roppanós királyrák kerül a terített asztalokra, esetleg kisebb dombnyi Beluga-kaviár. Nem.. abban az országban ahol kevés a bolti leárazásból mint nézőrekordból a felcsúti kolosszeumban egy Puskás Akadémia - Kecskemét rangadón, ott a kilószámra vásárolt csirkelábak, vasárnapi nokedlis zúzapörköltek rideg valóságában, már egy szupermarket saját márkás felhozatalából összeállított reggeli hidegtál látványa is Pavlov kutyusát megszégyenítő heves nyálelválasztás reakciót indít be. Trappista vékonyan felszeletelve, alufólia-ruhájából kihámozott mackósajtok, mellé jó 30-40 deka olasz, tetejére ízlésesen kinyomott majonézcsíkkal, a tehetősebbek megkoronázhatják a kompozícióit tányérszélre helyezett cakkozva vágott paradicsom-paprikával, késhegynyi sóval, (a háttérben hidegen gyöngyöző dobozos kóla viszont kizárólag a szupergazdagok kiváltsága) és ez így máris elég okot szolgáltat arra, hogy a magyart eltöltse a tömény sárga irigység.

Valójában a szótárban a proliság fogalomkörének leírása mellé mint illusztrációk, már inkább passzolnának a – mit fogok zabálni – témát felkaroló fényképsorozatok, mert az egész – ismét csak – nem más, mint egyetlen mozdulattal kitöltött és a kis-nagy nyilvánosság elég tárt szegénységi bizonyítvány, ami egy társadalmi szempontból tényleg jelentős hírrel ellentétben képes azonnal végeláthatatlan like/megosztás/hozzászólás cunamit előidézni.

"Újra meccs, újra box, újra Kokó, aki üt.
Ma tele van a kéró, minden haverom itt ül.”

A Permananens Bannolás blogban örökös a fáziskésés. Három napja futótűzként szaladt végig a belpolitika bűzös mocsarában dagonyázó internetes portálokon/blogfelületeken az utóbbi évek legbizarrabb apróhíre, hogy Kovács „Kokó” István nem Fideszes, még precízebben: Civil Kaszinós gyónásában megemlíti, hogy anno nem volt még csak Fidesz közeli sem, mindez a ballib média koholmánya, közös értékrendről és elvegyezőségről van csupán szó.

Ez így majdnem olyan mintha a lapföldi mikulás azt állítaná, hogy ugyan való igaz, piros kabátot hord vattaszakállal és a kedvenc napja december 6. továbbá imádja a sütit-tejjel, de sosem követett el illetéktelen behatolást épületekbe, főleg nem kéménynyílásokon keresztül. Majd kikérné magának még a feltétezést is, hogy valaha bármilyen kapcsolatban állt volna holmi ajándékgyártó manók bűnszövetkezetével, végül nagy duzzogva leszögezné, hogy rénszarvasokat kizárólag az állatkertben látott utoljára (egyébként is orvosi papírokkal alátámasztható heveny szőrallergiája van).

Már régóta nehéz szimpátiával viseltetni az ország Kokója iránt, az elismerten legendás olimpiai karriert követő szánalom non plus ultra profivá válás megadta a kezdő lökést a lejtőn – amiből később véget nem érő mélyrepülés és szaremberségi bemutató lett. Azt még oké, hogy komplexusok táplálta kis-nagy magyar műmájerkedési showműsort kerekítettek egy, a profik közt középszerű szintet épphogy alulról karcoló öklöző nimbusza köré (tipikus). Viszont a külföldről importált neve senki, tisztességesen még felállni is képtelen ellenfelek rendszeres megalázása történhetett volna szépen csendben, ez nem Ali vs Foreman szint, itt nem volt szükséges a trikolor fogvédővel villogni, megalománia határát súrolóan magabiztosakat nyilatkozni (a szakkommentátornak nem nevezethő bértapsolók szuper-szubjektív kirohanásaival kibélelve). Akkor a ringben pontosan azt kapta Kovács amit megérdemelt, egy könnyedén k.o.-zó argentint aki minden (magyar) körülmények között szerény tudott maradni, aki a vele készített interjúk tanulsága szerint jobban szeretett focizni a grundon a haverokkal, mintsem bokszolni.
Szívesen írnám, hogy így lett vége, csak annyira tragikomikusan, ahogyan megérdemeltük.. Sajnos nem. Lehetett fokozni az alapból fokozhatatlant. Amikor Nagy "Csonttörő" (a mélyütések apropóján meccs után szintlépéssel "Diótörővé" avanzsált) János revánst kért Chacontól (Kokó helyett..) és a találkozó egyik ellenőreként feltűnt Kokó, akkor már minden jóérzésű, ökölvívást, küzdősportokat szerető ember repülő karaterúgással némította volna el a tévékészüléket.

Aztán a csúfos kudarcba fulladó sportkarriert követte a média és a politikai hadszíntér, nemzeti hősünk bekerült abba a bizonyos a (romlott) narancskosárba, nem győzött tanúbizonyságot tenni Fidesz -közelisége mellett, még annak aki nem is követte az eseményeket egyértelmű volt: Kokó felkent szektatag Fidesz szurkoló. Mindenki tudott az állami támogatásból beindított étterméről, mindenki látott olyan fényképet/videókat ahol Orbán Viktor miniszterelnök úrral egymás vállát lapogatják/a Kedves Vezető roppant tanulságos szónoklatai közben az első sorban szervilisen mosolyog, derekasan helytáll biodíszletként-szavazatmágnesként és mindenki legalább egyszer az életében odakapcsolt már a királyi tévéadóra pont akkor, amikor Kokó éppen finom Borvacsorát celebrált az egybegyűlteknek. Borvacsora: A műértő és élvező intellektuelt eljátszó sznobok és a semmitmondók magasiskolája, a borospohárba szimatoló burzsoá felsőosztály gizda kultúrműsora volt ez. Illatos elit csemege, magyar kaviár, hogy úgy mondjam.

Pár napja borult a fajansz, a tartalma pedig kifolyt a padlózatra és Kovács „Kokó” István nem győzött jól belehemperegni. A Hír TV-ben elejtett pár mondatot láncreakció követte, gúnyos megvetés, cinikus közfelháborodás, posztok ezrei születtek az első kis patkányról aki kiúszott a süllyedő gyorsnaszádról. Úgy hagyta cserben a Führert, hogy az még le sem menekült a bunkerjébe a jól megérdemelt ciánkapszula & fejlövés kombinációjáért.
Bokszkesztyűs média mindenesünk ezt némiképp nehezményezte (sosem tudják mikor kellene a kussolni, ez a kedvencem), saját Facebook oldalán tetézte a bajt, szubkultúrájának megfelelő enter-hiányos szóáradattal replikázott és szitává lőtte az egyébként is nehezen értelmezhető tartalmat dupla-tripla felkiáltójelezéssel. Gyászos ki-befaroló önellentmondást gépelt, méghozzá egy régi R-GO sláger szellemiségében (Szeretlek is, meg nem is).

A láncreakció végső eseményei ekkor csúcsosodtak ki igazán és ennél pontnál vágtam volna be szívesen a Benny Hill Show zenéjét a háttérbe, voltak akik Kuruc.infóban megismert stílusjegyeket továbbörökítve eljátszották a fogadatlan prókátort, glosszát dobtak holmi vallásában csalódott Nemzet Büszkeségéről és a fejét követelő, a lincselés szó hallatán csoportosan ejakuláló söpredék proli csürhéről.

Közben lelki szemeimmel szinte látom, hogy az Orbán Viktor -féle marketing team röhög a markában: Sikeres misszió! Mégpedig, úgy hogy nem is kellett a képzeletbeli megélhetési bevándorlókat üldözni, halálbüntetéssel provokálni, sem szembedicsérni az autokrata rendszereket.
Lehet mutyizni tovább, uniós pénzeket mellényzsebbe süllyeszteni, ebből fakadóan szétkúrni fél Budapestet.
Ezek ezzel egy darabig elvannak.

Hiszem, hogy a szmájlik túlzott használata (és a túladagolt rövidítéseké is) azonnali visszaugrást jelenthet egyenesen a kulturális evolúció legalsó lépcsőfokához. Lefelé száguldó gyorslift a fáklyával világító, barlang falába karcolgató ősember egyszerű rajzaihoz. Ha képtelen vagy kifejezni magad írásban, mert nem áll rendelkezésedre még a legszerényebb eszköztár sem ahhoz, hogy érzékeltetni tudd olvasóiddal az érzelmek széles skáláját és kizárólag a kettőspontok mögé szórt kötőjelezett zárójelek az ütőkártyáid, akkor elbuktál.

Az állandó ákombákom generálási kényszer a közösségi oldalak klasszikus rákfenéje, ostoba kifestőkönyvé degradálhat bármilyen komolyságtartalommal bíró beszélgetést. Arról nem is szólva, hogy magával hordozza az esélyt, hogy előbb utóbb a nem virtuális térben megejtett párbeszédek közben is a félhülyék számára rendszeresített megoldásokhoz próbálnál nyúlni.

p.s. hallottam én már LOL-zást és XD-zést utcán.

A folyamatosan error-kódokat dobáló tolókocsis kapitalizmusunk lényege: átültetni mindent ami lószar és elhagyni mindent ami érték.

Amikor az egyszeri olvasó már a hírportálokon kiszórt lead tartalmakból is magára tud szedni annyi „tudást”, hogy akaratlanul képbe kerül magyar bulvármocsok jelenlegi helyzetével, akkor tényleg (klasszikusokat idézve) ott van a nyakig szar.

Amennyiben a Való Világ kettes számú szériáját is – az intenzív daedalonos kezelés ellenére – csak nagy nehézségek árán sikerült befogadnod és azóta szentelt vizet locsolva, feltartott kereszttel fogadsz minden celebekről szóló információt, nem nézed egyik beköltözős trash realityt sem, ámde valamiért mégis tudod, hogy az Éden Hotel című tele-kúrodában az egyik szereplőcsajt erőszakkal baszkodták meg, úgy biztosíthatlak: a hiba nem a te készülékedben van.

Jelenleg a bulvármédiában – és nemcsak ott – sokoldalas, minuciózus gondossággal megírt publikációk tárgyát képezi, hogy mittomén' ex-pornós Pamela gumicsöcse egy centiméterrel lejjebb került a másiknál, vagy, hogy Lakodalmas Laci kisfasszal is G-pontos orgazmus-csodák előidézésre képes az ágyban. Kikerülhetetlen infóáradat. Dallamtapadás -féle mellékhatással jár, amikor fél füllel hallasz valami hiperfos nótát és utána a fejedben megállíthatatlanul pörög a CD egész nap.

Pontosan így érzek az ominózus Éden Hotellel. Egyetlen részt sem láttam és hacsak nem szorítanak pisztolycsövet a halántékomhoz, peckelik ki a szemhéjam és szíjaznak be egy tévéfotelbe, nem is fogok. Viszont lassan azon kapom magam, hogy úgy bővül a dologgal kapcsolatos tudásanyagom mintha valami háttérben futó számítógép vírus táplálná azt.
Persze a striciség/kurvaság piedesztálra emelése távol álljon tőlem, de el kell ismernem, hogy egy bizonyos intellektuális fejlettségi fok alatt, még biztosan rendkívüli izgalmakat tartogathat a Jerry Springer-show hazájából importált, joggal istenített 'kukim van neked meg puncid' műfaj.

Azért próbálnám elkapni a fejem, de egyre kevésbé megoldható.

Jellegzetes profilkép a facebookon – főként az orbáni oldalon, de gyurcsány vonalon is hasonló a helyzet: Ünneplő, vastagkeretes szemüveg, vállalhatatlan piros rúzs, jelentős túlsúly, joviális mosoly a kamerába.

Összhatás olyan mint amikor az ismert humorista beöltözik nőnek egy-egy paródia kedvéért. [Konteo üzemmód ON.] Ezeket titkos hortobágyi üzemekben, szériában gyártják, majd beprogramozzák őket felhasználói szintű számítógép ismeretekből, feltöltenek a merevlemezükre egy közepes erősségű troll programot. Az eredmény mindig ugyanaz.
Plátói szerelemről árulkodó hozzászólások tömkelege, vitya kezének csókolgatása a gyűléseken/feri, csecsemőt ölelgető fényképeinél szervilis ujjongás. Csőlátás, ellenvéleményt fogalmazó honfitársak vegzálása minden lehetséges fórumon, vagyis folyamatos nyammogás a gyors tempóban romló erkölcsökről, közben mezei kurvaanyzás' nívójától alig-alig elütő, konkrét parancsokkal ellátott hozzászólások generálása hivatásos gépírókat megszégyenítő sebességgel. Tettlegesség, záptojás dobálás, ígéret sósavval arcba locsolásra, az ország beégetése bel-, illetve külföldi téren.

Kortól és szellemi állapottól tenném függővé a politizálást, sőt egzaktabban fogalmazva: a választójog gyakorlását is!

Ne csörgős-sipkás vénfaszoktól, ex-ÁVH-s bácsiktól, milliós bankszámlákkal rendelkező szektatag néniktől függjön egy nemzet jövője, az én jövőm. Ugyanez értendő az egyszeri pogózó skinhead értelmi szintjén vegetáló mostani fiatalokra, akik azt sem tudják miért és hova (a tájékozatlanság nem jelent felmentést), de azért beikszelnek a szélsőjobboldalt támogató rubrikába.

Húzzon a picsába a süllyedő Titanicon zenélő bizarr nyugdíjas zenekar, a nácik, a szocik és mindenki.

Volt valami olyasmi rész, hogy minden politikus szabad vadászprédának minősül és állandó a vadászidény, de a könyv már nincs nálam, így marad egy a neten is fellelhető idézet:  

"Az 1875-ös alkotmányhoz hozzá kell fűzni egy cikkelyt, mely szerint a bukott kormányok minden tagját fellebbezés és haladék nélkül főbe kell lőni. Megengedhetetlen, hogy azok az emberek, akiktől a nemzet megvonta bizalmát, büntetlenül hazamehessenek, és a tetejébe csalárd bukásuk dicsfényétől övezve folytathassák politikai pályafutásukat. Ennek az intézkedésnek hatalmas haszna lenne: eltávolítaná a nemzet testéről a hullabűzt árasztó gennyes váladékot, lehetetlenné tenné, hogy ugyanazok az egyének térjenek vissza a következő kormányba, és meghonosítaná a politikai életben azt, ami a legjobban hiányzik belőle: a komolyságot."

Michel Tournier: A rémkirály