Kevin Connolly nevű balpöcs rendezőnek élete szerencséje, hogy Gottit 2002-ben nyugdíjazta a gégerák, különben már halakkal aludhatna ezért nullaszar, számtalanszor csak kibaszott kínok árán követhető, a végjátékban trailer -szerűvé deformálódó, elhadart (tréül vágott, inkompatibilis zenékkel tűzdelt, felületes stb), ócska tévéfilmjéért. 

P.S. most legalább háromszor meg kell néznem a Scarface-t és The Godfather trilógiát zsinórban, hogy helyreálljon a lelki egyensúly.

Nos, talán nem újdonság: Alapvetésként sosem merítek mélyeket a TV trash-reality versenyzések műfajból (haha), de nehéz szó nélkül hagyni a Survivor-t.. ja a műsor leszarós, a cím ami szemet szúróan nagy mellényúlás. Survivor, egy olyan műsornál, ahol mindenféle egzotikus szigeteken, nem a szó nomád értelmében: a 'túlélésért' harcolnak és kap valamelyik kevésbé szoftos (már a többi nyomorúságos testi-lelki toprongyhoz képest) prosztó 20 milkát, hanem infantilis nevekkel csapatokra bontott, óvódás csapatájékokban helytállásért (kötélhúzás, pallón egyensúlyozás, áskálódás). Ha az utca emberét beszívta a celeb vákuum és hezitálás nélkül beáll ebbe a gennyes sorba (amely állati prominens tagokkal bír, holmi Majkákból, Győzikékből, Alekoszokból, Cicciolinákból stb. lett összeadva ez az intellektuális trágyadomb), ahol a kórós extrovertáltságból, bicskanyitogató exhibicionizmusból kovácsolnak tőkét. És ő is úgy dönt, hogy munka helyett, tré tévészereplésekből, társasjátékokból kívánja megalapozni a hátralévő sekélyes, értéktelen, jelentéktelen élete anyagi gondatlanságát, akkor a természetes szelekció jegyében (sőt mintegy elrettentésül, továbbá önfeledt szórakoztatásunk végett) szigorúan játszassák Robinson Crusoe-i szabályok alapján. 3 hét múlva 40 kilósra soványodva legeljen füvet élő adásban, majd delíriumos látomásaival viaskodva bőszen szónokoljon a kókuszdióból kinevezett barátjának.