Most pont nem szeretném a már-már védjegyemmé vált kötekedő-cinikus stílusjegyek árnyékában nyomni, úgyhogy basszák meg az ártatlanokat gyilkolók, a vallási fanatikus ISIS és al-Kaida (vagy-vagy alapon, sőt akár együtt egyszerre) és részvétem az áldozatok hozzátartózóinak, de az, hogy terrorizmus, meg hogy százak halnak meg, az napihír lett, akkor nem annyira, ha mindez jóléti társadalmak kellős közepén történik bulikban, focimeccseken. Úgy egyből percéletű internettrendé változik, levesporként oldódó mély gyásszal, gyorsban megkreált keserű képözönnel. Jó lenne végre látni a közösségi megrendültséget és közfelháborodást más eltaposott célpontok esetében is drága magyar barátaim – majd bemásolom hozzá az aznapi sajtót.
A gazdagabb-fejlettebb országokat ért csapásokat mindig kötelezően meggyászoljuk a közösségi világhálón. A többiek? Ők azok akik naponta radar alatt maradnak, értsd a lefosottak, akik senkit sem érdekelnek, tiszteletadás helyett a feledés meszesgödreibe taszítjuk őket.
Mindenki nem kaphat a kis porfilkép zászlócskákból, az pokoli meló lenne, minden nap lehetne csinálni, a világ összes és valaha élt színészlegendájának nincs annyi kifacsart könnycseppje együtt, amire szükségünk lenne ehhez a képmutatáshoz.