Mulder és Scully felújított para-nyomozósdija a beleerőszakolt modernizációk dacára mint a Snowden ügy felemlegetése, Google/internet, okostelefon, Uber, szeptember 11, illetve a konteós olvasztótégely, en bloc megmaradt a 90-es évek retrójának. Ami most 2016-ban az első részéig volt relatíve szórakoztató, utána élvezhetetlenül unalmas lett, a tetejébe 20 év távlatából a béna film/maszkmesteri trükkjeivel mára átkozottul ZS kategóriásnak is számít, a kevésbé rejtélyesen hangzó ZS-Akták cím jobban illene a kultsorozat folytatásához.
A 2016-os X-Files nagy blamázsa, hogy valójában semmi sem áll távolabb tőle mint a haladás. Utasellátós édesség, a mi időutazó csokiszeletünk a múltból, ami megfejhetetlen okból ismét kapható. Újra belekóstolva szembesülhetünk az illúzióromboló valósággal: Igen, pont ugyanaz mint régen, most visszagondolva, hogy ez milyen ehetetlen szar!
Mire a harmadik harapáshoz érünk, már legszívesebben a legközelebbi kukába hajítanánk az egész ócska kis nosztalgiát a maga régi-új bájával: Fox Mulder modern technikák körüli Mr Beanes csetlés-botlása nagyjából annyira értékelhető humoros elemként, mint amikor a közel 90 éves néni élete első teflon edénykészlete előtt tenyereit összecsapva a nagyizsargon legvagányabb dumáját ellőve felkiált „Jé, de muris!” – kedves múltidéző történetként mesélve is mindössze szűk rokoni körben csalhat majd halvány mosolyt az arcokra.
Ugyanez szinte egy az egyben áll az elnyűtt sablonjából kiemelkedni képtelen X-Files miniévadra is: a főcím láttán azonnal ejakuláló keményvonalas fanok előnyben, itt minden hitükre szükség lesz.