A folyamatosan error-kódokat dobáló tolókocsis kapitalizmusunk lényege: átültetni mindent ami lószar és elhagyni mindent ami érték.
Amikor az egyszeri olvasó már a hírportálokon kiszórt lead tartalmakból is magára tud szedni annyi „tudást”, hogy akaratlanul képbe kerül magyar bulvármocsok jelenlegi helyzetével, akkor tényleg (klasszikusokat idézve) ott van a nyakig szar.
Amennyiben a Való Világ kettes számú szériáját is – az intenzív daedalonos kezelés ellenére – csak nagy nehézségek árán sikerült befogadnod és azóta szentelt vizet locsolva, feltartott kereszttel fogadsz minden celebekről szóló információt, nem nézed egyik beköltözős trash realityt sem, ámde valamiért mégis tudod, hogy az Éden Hotel című tele-kúrodában az egyik szereplőcsajt erőszakkal baszkodták meg, úgy biztosíthatlak: a hiba nem a te készülékedben van.
Jelenleg a bulvármédiában – és nemcsak ott – sokoldalas, minuciózus gondossággal megírt publikációk tárgyát képezi, hogy mittomén' ex-pornós Pamela gumicsöcse egy centiméterrel lejjebb került a másiknál, vagy, hogy Lakodalmas Laci kisfasszal is G-pontos orgazmus-csodák előidézésre képes az ágyban. Kikerülhetetlen infóáradat. Dallamtapadás -féle mellékhatással jár, amikor fél füllel hallasz valami hiperfos nótát és utána a fejedben megállíthatatlanul pörög a CD egész nap.
Pontosan így érzek az ominózus Éden Hotellel. Egyetlen részt sem láttam és hacsak nem szorítanak pisztolycsövet a halántékomhoz, peckelik ki a szemhéjam és szíjaznak be egy tévéfotelbe, nem is fogok. Viszont lassan azon kapom magam, hogy úgy bővül a dologgal kapcsolatos tudásanyagom mintha valami háttérben futó számítógép vírus táplálná azt.
Persze a striciség/kurvaság piedesztálra emelése távol álljon tőlem, de el kell ismernem, hogy egy bizonyos intellektuális fejlettségi fok alatt, még biztosan rendkívüli izgalmakat tartogathat a Jerry Springer-show hazájából importált, joggal istenített 'kukim van neked meg puncid' műfaj.
Azért próbálnám elkapni a fejem, de egyre kevésbé megoldható.
