John Ridley (forgatókönyv és rendezés) a 2014-es „All Is by My Side”-al kísérletet tett a klasszikus életrajzi zsánerből kimozdulásra, formabontó módon Jimi Hendrix karrierje előtti legelső pillanatokat helyezve górcső alá.
A 60-as évek Londonjának belterjes klubvilágát felületesen vázoló (feláras névparádéval próbál lehengerelni, szimpla feliratokkal közli: az ott Clapton, az pedig McCartney stb.) mozi minden másodpercéből sugárzik a hideg közöny Hendrix munkásságát illetően, ahelyett hogy a balkezes zseni fergeteges játékára fordítana hangsúlyt, minimális figyelmet szentel a legenda megszületésére, a markánsabb zenei élményből notóriusan kihátrál (ebben jogi problémák is közrejátszanak) és inkább megkíséreli kibontani egy szerelmi sokszög lagymatag történetét. A drogozás előjelekkel kísért semmitmondó szerelmi civódások cselekményére még semmitmondóbb dialógusokat építve. Félidőnél már az is kétségessé válik, hogy egyáltalán megtartja e főszerepben a gitárhőst, vagy inkább Jimi megköszöni az együtt töltött időt és kiszáll a történetből, végérvényesen háttérszereplővé leminősítve magát adja át a stafétát a rajta civódó hölgykoszorúnak..
Végül John Ridley a lezáratlan finis előtt még fut pár rövid kört a rasszizmus gumicsontja körül, bedob egy kis foggal pengetést és szinte percekkel később le is húzza unalmas előadása bársonyfüggönyét.
10/4
