Egy időhiányra hivatkozó, 444.hu-s kommentárokból összevágott jegyzetféle.
A száz százalékban rendszer-kompatibilis Omega együttes hétvégi koncertestje semmiképen sem értelmezhető pusztán ártalmatlan zenei élményként, esetleg zenebarátok, szoftrockerek nosztalgikus nagytalálkozójaként.
Kóborék és a 2015 forintos jegyárat befizető, önnön magát beatnemzedékként definiáló közönség sem bújhat ki a felelősség alól. Mihály Tamás basszusgitáros az egyetlen kivétel, hiszen ő pontosan az ügy politikai vetülete miatt mereven elzárkózott, hogy Felcsúton zenéljen. Az O.V. portájának tőszomszédságában megtalálható, Ceausescu-érát idéző fedett sportlétesítmény aka kolosszeum egy teljesen szükségtelen, mi több felháborító közpénzköltés (mellőzzük a kötelező kormányzati bullshitet miszerint milyen kasszákból lett finanszírozva..) végeredménye és mindez most épült 2014-ben, egy állítólag demokratikus társadalomban.
A Kedves Vezető személyes preferenciájáról van szó. A cél a hobbi, azaz a tökmagköpködő futball kultusz erősítése és így a Pancho aréna igencsak szimbolikus jelentéssel bír: tudtommal ezúttal sem az évek óta pengeélen táncoló magyar egészségügybe lapátoltak pénzt, és nem is az oktatásba, stb.
Az Omega (szalon-rockzenekar) – és a többi, évente megrendezésre kerülő „utolsó” búcsúkoncertek bevételeiből dúskáló nagy öreg – minden rendszer hátán/mellett vígan megélt. Így hát tőlük nem is vártam mást. Sőt, kiélezett versenyeztetés lehetett a régi bútordarabok és az újabbak között, talán az Orbán királyi család zenei kiskedvenc háziállata Ákos (a magyar művész panoptikum Depeche Mode mintájából kiöntött furcsa viaszszobra), grátisz bevállalt volna egy kellőképpen transzcendens dalszövegekben megmártogatott felcsúti koncertezést az Omega Oratóriuménál is jobban túladagolt látványelemekkel, lézershow-val, villogóbb stroboszkóppal, töményebb füsttel.
Persze semmi bajom a prostikkal és attól függetlenül, hogy én nem vagyok az és személy szerint nem veszem igénybe a szolgáltatásaikat megértem, ha valakinek ez az út lett kijelölve, ha gyakorlott lotyó lévén a kellő síkosításról már előre gondoskodva, jó mélyen behajol, mert ahogy mondani szokás: Mocskos meló, de valakinek ezt is meg kell csinálni.
Kóborék csak hozták a papírformát – kevésbé szofisztikáltan fogalmazva – akár szó szerint értendően, hiszen egész biztos kellemes vastagságú bankó-kötegek estek le, hogy most az orbáni rezsim által kijelölt (új)fővárosban játszották az ezúttal (igényeknek megfelelően) szakrális töltettel ellátott nótáikat, persze azért a Gyöngyhajú lány sem maradhatott el..
Lelke rajta aki bármiféle asszisztenciát nyújtott ehhez a szombat estéhez, nálam ez elvi kérdés, akkor sem tenném be a lábam a Pancho arénába ha a Rammstein lépett volna fel, nemhogy a Kóbor..
