Ez nem marketing trükk volt, valami klasszikus bújtatott reklám, az ősrégi média-hipnózis ami után megszomjazva bont kólát a közönség a mozibüfében. Egy egészen másfajta üzenet került bevésésre a tegnap esti Összezárva Friderikusszal alatt. Egyetlen mondat pulzált a képernyőn, mindjobban és jobban kitakarva a meghívottat: Hölgyeim és uraim, íme egy újabb értéktelen ember, egy újabb értéktelen ember, egy újabb értéktelen ember..
Schoberték.. Schobert Norbert az ország fitneszguruja, a fogyni vágyó elhízottak utolsó szalmaszála, aki a – kissé keserédessé váló – magyarországi (vad)kapitalizmus hajnalán ügyesen végigszörfölt azon az Amerikából (Richard Simmons, Jane Fonda stb.) érkezett hullámon, ami a pocakos tunya középosztályból, vagyis a tehetősebb döntésképtelen falánkok tétova seregéből húzott hasznot azzal, hogy külső lelkiismeretként funkcionálva kiszólt: Ne zabálj, mozogj! Majd ehhez a bonyolult utasításhoz Norbi hozzáadott pár alap tornagyakorlatot, trendi dumákkal felvezetett táplálkozási tanácsokat és ahogy az ilyenkor lenni szokott, kisvártatva teljes Update franchise-birodalmat tapasztott össze a kiizzadt zsírból és a verejtékből (külföldön már túlságosan bejáratott, de attól még itthon ügyes húzás).
Az ominózus az „én egy olyan ember vagyok” kezdőpontú ön vállveregetés legújabb részében a Schobert házaspár szintén közismertségnek, sztárságnak örvendő női tagja volt a soron semmitmondásban. Schobertné, az ember akinek fontos missziója van! Minden megnyilvánulásában kötelezően nyomatékosítania kell a tényt, hogy ő a gazdatesttel összenőtt agyműködés nélküli ikerfej, aki még a trendi cosmopolitan pláza bitch életstílus reprezentálásra is képtelen, a fajtájának szánt közhelygyűjteményekből a Nők Lapjás elavult verziónak az előfizetője. Mindenre képes vagy, a fejedben dől el... ilyen és ehhez hasonló imbolygó alapokra helyez további frázisokat, amit stabil, legfőképpen összetett életfilozófiaként hirdet, miközben el is hiszi amit mond, ahogyan azt is, hogy lelkiismeretes mesterként további bölcs és zseniális gondolatfüzérek morzsolgatására hivatott – érdekes, hogy a nagy nyilvánosságnak szóló észosztáskor mindig a legostobábbak kezében van a megafon.
Réka egyébként jogtalanul rázza ökleit, műpicsáskodik a nagybetűs Életet igaziból megélőkkel szemben (ahogy a tehetségtelenségüktől fuldokló súlyosan exhibicionista újgazdagok szokták), ugyanis már huszonéves kora óta mindenféle valódi tapasztalatot mellőzve, egy kényelmesen puha, illatosított vattacsomó mélyéről ítélkezik, most például a mesterségesen (is) napról-napra jobban felduzzasztott migráns kérdésről – a teljes neoprimitív eszköztárat kimerítve, leegyszerűsítve, pejoratív módon. Buta fecsegése, kellemetlen affektálása, a kínos keresztkérdések hatására szerencsemosdatásba hajló kísérletei, hogy a közösségi online felületen villantott százezer forintos táskák világából átigazoljon az összespórolt kispolszkik és a megalázó magyar átlagbérek hideg valóságába, csak tovább fokozta az érzést, hogy egy önállótlan, sótlan, fantáziátlan nőszeméllyel van dolga a nézőnek. Egyben csapnivaló produkcióval is, ahol Norbi erőszakkal(?) felnyúlt a felesége végbelén át és rajta keresztül kesztyűbábozva próbált valamit kommunikálni, valahogy megfogalmazni a bennük lakozó ürességet, és még ez sem sikerült hiba nélkül, mint egy ócska hasbeszélő műsorszámban: közben végig látni, ahogy mozog a szája a bábmesternek.
Amíg tegnap este Friderikusz azzal, hogy szembesítette a Schobert házaspárt saját értéktelenségükkel, amibe beletartozik az anyagi javak gátlástalan hajhászása, az átlagemberek orra alá dörgölős kivagyiság és az ezzel kéz a kézben járó tudatlanság, így megcsinálta a lehetetlent, vagyis centikkel feljebb tudott nőni a maga milliméteres magasságából, addig Rubint Réka jelentéktelen személye tovább zsugorodott, egészen addig, hogy innentől kezdve az elektronmikroszkóp legerősebb nagyításában kelljen keresni. Mert Rubint büszkén vallja, hogy márpedig nem olvas, nem lát és tulajdonképpen nem is érdekli. Ő kizárólag a dölyfös kérkedés szakértője.
