Egyetlen lövéssel hortobágyi karikás ostorcsapással több célpont leterítése (avagy egyből három trófea ami kinézhet a buliból).

• Megelőző támadásként az újabb főellenség-csoport megnevezése/kijelölése, figyelemelterelési szándékkal.
  
• Valamiféle migrációs feketelistára juttatni országunkat, így gátolva meg végleg a honi kivándorlási hullámot.
  
• Elüldözni azon viszonylag kevés számú már letelepedett állampolgárokat, akik különböző tradicionális vállalkozásaikat üzemeltetve (beleértve természetesen a kifőzdéket/éttermeket és ruhaboltokat is, stb.) próbálnak boldogulni a mai Magyarországon, így kísérelve meg feltornázni a – közismerten – csúcsminőség jegyében gyártott honi termékek eladási statisztikáit..   

A horogkeresztes karszalagot húzott kérdőív hecckampány bakancs lábnyomában loholó, közpénzből (naná) finanszírozott plakátháború egyedülálló eseménynek minősül Magyarország történelmében: végre saját kútfőből, saját erőből lettünk nácik.

"Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját!"
"Ha Magyarországra jössz, tiszteletben kell tartanod a kultúránkat!"

Betyárseregesen, vagyis tegezve-lenézve fenyeget („Ne bántsd a magyart!”), bulisan skinheades a hangvétel na. Ékes magyar anyanyelvünkön szólítja meg a külföldit – egyes plakátverziókon a kultúra szó égisze alatt. Gyanítom sokaknak bevillan majd a Kontroll egyik (reális) poénja, az amikor a szembetűnő szellemi fölénnyel rendelkező jegyellenőr papucsállatka szótagolva üvölt rá az őt fényképező japán turistacsoportra a metrón: – NEM ÉR-TED? JE-GYE-KET BÉR-LE-TE-KET!
 
Köszönjük Orbán Viktor (reméljük nem veszed a tisztelet hiányának, ha innentől tegeződünk, még akkor sem, ha ez most nem kapitalista IKEA-s, McDonald's-os keresztnév-táblás etikett, ez inkább – jó tanítványodként – olyan Fideszes csendőrpertu, mint amikor a kifordított bomberdzsekiben és leengedett hózentrógerrel divatozó skinhead megfejeli a pakisztáni vendégmunkások sarját a játszótéri hintánál: Szia Vitya!), hogy az ország teljes lakosságnak nevében eszkaláltad a fejedben dúló újszériás szélmalomharcot xenofób hadjárattá. Ebben a büdösbunkó honvédő RPG-ben reméljük sikerült kimaxolni a karaktered, fakereszteket gyújtogató fehér kámzsás élharcossá.

Nehéz ügy lenne továbbírni ezt a posztot.. Pár millióan szívből reméltük, hogy ez is csak egy újabb rossz vicc, de nem. Micsoda szégyen..

Túl régen született már klasszikusabb vonalvezetésű poszt görbe tükör címkézéssel a permanens bannolás blogban (arcpirító szégyen.. pont a fő profil hanyagolása..), ezért most remegő kézzel be is írtam magamnak néhány mínusz pontot, majd egy, sörös és pizzás dobozok felhalmozott roncsaiból álló furcsa szemétkupac aljáról előkotortam a billentyűzetem. Élősködő és rovarhatározó, i mint Iroda parazita.

Szabályt erősítő kivételek természetesen mindig vannak, sőt.. de nem róluk lesz szó. Reflektorfényben az irodista faj díszpéldánya. Ő az aki szinte szimbiózisban él a számítógépével (pasziánsz, esetleg Word, néha Excel), hatórányi munkaidejében kizárólag az állandó facebook online jelenlét-kiskonyha-habos kapucsínó-kijelölt dohányzóhely megállók érintésével közlekedik és bérlete van. Előszeretettel dicsőíti a kemény munka szentségét minden vele folytatott beszélgetés közben. Jogosan. Szerénynek éppen nem mondható személye az egyszeri halandó számára felfoghatatlan fontossággal bír, mindenki más dolgozó emberrel ellentétben ő valóban állhatatos, fáradságos munkát végez, méghozzá a bürokrácia paragrafus falakból felépített tekervényes labirintusában, és így Atlasz földgolyójaként nyomja vállát a hatalmas felelősség. Van, hogy a vezetőség hatalmat ad az irodai alkalmazott – bőrkeményedésektől mentes, mi több bababőr puhaságú – kezébe, ilyenkor súlyos stádiumú kisebbrendűségi érzése kompenzálása végett, már jelentéktelennek tűnő hibák elkövetésekor azonnal dörgedelmes hangon mondja bele a megmásíthatatlan ítéletet a telefonkagylóba (a cégnél, 10-12 órás váltott műszakban kétkezi munkát végző alkalmazottnak) „Gyere be a kilépni a központba!”. Az egyetlen biztos orgazmusforrás.
      
A szellemi segédmunkát végző irodai parazita nem szimplán magas lóról szól le az éhbérért robotoló proletár munkásosztálynak (akiből voltaképpen él), hanem egyenesen zsiráfnyakról lovagolva. Érthető. Egyébként is jelentős különbségekről beszélünk, hiszen ő az általános műveltség kvintesszenciáját A szürke ötven árnyalata, illetve Alkonyat-saga -nívójú fergeteges bestsellerekből szippantotta magába, azokat – a gyorsabb hatás érdekében – szigorúan instant porból készült levesként, azaz mozgóképesített formában fogyasztva. Továbbá rendelkezik néhány előre betárazott, Mariana-árok mélységű Paulo Coelho idézettel, amit nem fél felhasználni, ha a bölcsesség látszatát kell éppen kelteni.

Külső ismertetőjegyek alapján kétféle típusba lehet sorolni:
Első; jelentős túlsúly, dupla-tripla seggméret, mindig készen áll bevágni egy-kettő-három-négy finom Rákóczi túróst.
Második; aszott, gyűrött arcú láncdohányos, akinek nikotin függőségénél csak kávéivászati addikciója jelentősebb.

Lényeges pont, hogy a munkahelyükért/státuszukért rettegő alkalmazottak/ügyfelek mindkét parazita-verziót megvesztegethetik old school ajándékkosarakkal (Törley pezsgő, tea, kávé, díszdobozos konyakmeggy), de csak átmenetileg. Megfelelő mértékű korrumpálás híján empátiából egyaránt vizsgáznak elégtelenre a hét öt munkanapján, legyen szó, önkormányzati, bármilyen hivatali, vagy rosszabb esetben egyenesen munkahelyi helyszínekről.