Tegnapi téboly: Épül a határzár, az újragondolt kínai nagy fal 4 méter magasan, 175 kilométer hosszúságban, az észak-afrikai spanyol enklávék határvédelmének legbarátságosabb elemét (ott sincs kolbászból a kerítés) beillesztve: drótkerítés változatban.
Még alig küldték vissza néhány ezren a nemzeti inzultáció lófaszrajzokkal megbecstelenített kérdőíveit, máris elkezdődött a közpénz plakátháború, polgári engedetlenség jegyében még át sem festékszóró sprayezték a letegező, félkilátójeles mondatvégű humanitárius életérzéssel átitatott üzeneteket, máris bejelentették egy magyar-szerb határzár építését. Ki képes itt már épkézláb, vállalható teóriával szolgálni, saccolni, hogy végül mivé is kulminál a Fidesz ellenség-keresési random generátorából kidobott „hadban állunk Eurázsiával” orwelli alapvetés, a nagy honvédő hidegháború?

A kormány rátalált egy újabb bőséges tartalékkal rendelkező pénzes kútra (Habony-művek szép munkát végzett a vízér pálcával). Annyi feltételezhető, hogy a drótkerítés felépítésével megbízott kivitelező cég ezúttal nem a Közgép lesz és hogy aranyos kisvasút és modern ledvilágítás is szükségeltetik, végig, 175 kilométeren – utóbbi csak a menekültek magyar munkahelyeket elfoglaló bevándorlók=terroristák könnyebb távcsöves puskás becélzása miatt, az előbbi pedig A-ból B-be eljutni, a királyi tévé legendás élőkapcsolásaihoz.    
Bár ez nem cél, de büdzsékímélőbb megoldás lenne drótkerítés-szörny helyett az Alien 2 című sci-fi, horror automata őr-gépágyúinak felállítása a magyar-szerb határhoz, egyetlen neonmellényes közmunkás (természetesen csak az „Újra tanulok” program keretében indított gépágyú karbantartói OKJ-s képzést elvégezése után) elég az üzemeltetéshez, az időnkénti lőszercseréhez. És így two in one a halálbüntetés visszaállítására jelentkező igény is kielégítésre kerülne. (Már csak a méltán híres gasztrokultúránkat kéne behívni az egyenletbe, például magyar televízió bűnevője, Borbás Marcsi is szerepelhetne valamilyen helyszíni főétkezés apropójából, ez a részlet még kidolgozás alatt áll.)  

Változatlanul fenntartom a konteo-gyártás jogát, vagyis hogy a figyelemelterelő műbalhézás és a többlépcsős lenyúlás-hegyek mellett a „Gyere haza fiatal” szlogen ettől a ponttól fog transzformálódni egy külhonban meghirdetett „Toloncold vissza a fiatalt” program jelmondatává. A külföldi sajtó mindenesetre nem éppen pozitív hangvételben nyilatkozott a dologról (érthetetlen).

[A szarkazmus kapcsolóját OFF-állásba állítva] A rezsim megoldása söröskrigli egyszerűségű és így sokan máris a kemény riposzt reményében visszhangozzák a „gyűlölünk mindenkit” hozzáállásból leszűrődő egyetlen tanulságot: "Ha annyira együtt éreztek a menekültekkel, akkor fogadjátok be őket az otthonaitokba!" Demagóg és szélsőjobbosan ostoba, afféle turbómagyar pólószlogen, egy gyenge fing a szélben.
Érvelési hiba, analógiát is tudok hozzá: mintha egy közlekedési baleset sérültjének nyílt lábszáltörését nekem kéne helyre raknom, ott az autópálya aszfaltján, függetlenül attól, hogy nem vagyok orvos – ha már ennyire zavar mások szenvedése.
Tárcsázom a mentők számát, de nem az én dolgom a műtét elvégzése.

Egy időhiányra hivatkozó, 444.hu-s kommentárokból összevágott jegyzetféle.

A száz százalékban rendszer-kompatibilis Omega együttes hétvégi koncertestje semmiképen sem értelmezhető pusztán ártalmatlan zenei élményként, esetleg zenebarátok, szoftrockerek nosztalgikus nagytalálkozójaként.

Kóborék és a 2015 forintos jegyárat befizető, önnön magát beatnemzedékként definiáló közönség sem bújhat ki a felelősség alól. Mihály Tamás basszusgitáros az egyetlen kivétel, hiszen ő pontosan az ügy politikai vetülete miatt mereven elzárkózott, hogy Felcsúton zenéljen. Az O.V. portájának tőszomszédságában megtalálható, Ceausescu-érát idéző fedett sportlétesítmény aka kolosszeum egy teljesen szükségtelen, mi több felháborító közpénzköltés (mellőzzük a kötelező kormányzati bullshitet miszerint milyen kasszákból lett finanszírozva..) végeredménye és mindez most épült 2014-ben, egy állítólag demokratikus társadalomban.

A Kedves Vezető személyes preferenciájáról van szó. A cél a hobbi, azaz a tökmagköpködő futball kultusz erősítése és így a Pancho aréna igencsak szimbolikus jelentéssel bír: tudtommal ezúttal sem az évek óta pengeélen táncoló magyar egészségügybe lapátoltak pénzt, és nem is az oktatásba, stb.

Az Omega (szalon-rockzenekar) – és a többi, évente megrendezésre kerülő „utolsó” búcsúkoncertek bevételeiből dúskáló nagy öreg – minden rendszer hátán/mellett vígan megélt. Így hát tőlük nem is vártam mást. Sőt, kiélezett versenyeztetés lehetett a régi bútordarabok és az újabbak között, talán az Orbán királyi család zenei kiskedvenc háziállata Ákos (a magyar művész panoptikum Depeche Mode mintájából kiöntött furcsa viaszszobra), grátisz bevállalt volna egy kellőképpen transzcendens dalszövegekben megmártogatott felcsúti koncertezést az Omega Oratóriuménál is jobban túladagolt látványelemekkel, lézershow-val, villogóbb stroboszkóppal, töményebb füsttel.
Persze semmi bajom a prostikkal és attól függetlenül, hogy én nem vagyok az és személy szerint nem veszem igénybe a szolgáltatásaikat megértem, ha valakinek ez az út lett kijelölve, ha gyakorlott lotyó lévén a kellő síkosításról már előre gondoskodva, jó mélyen behajol, mert ahogy mondani szokás: Mocskos meló, de valakinek ezt is meg kell csinálni.

Kóborék csak hozták a papírformát – kevésbé szofisztikáltan fogalmazva – akár szó szerint értendően, hiszen egész biztos kellemes vastagságú bankó-kötegek estek le, hogy most az orbáni rezsim által kijelölt (új)fővárosban játszották az ezúttal (igényeknek megfelelően) szakrális töltettel ellátott nótáikat, persze azért a Gyöngyhajú lány sem maradhatott el..

Lelke rajta aki bármiféle asszisztenciát nyújtott ehhez a szombat estéhez, nálam ez elvi kérdés, akkor sem tenném be a lábam a Pancho arénába ha a Rammstein lépett volna fel, nemhogy a Kóbor..