A két lábra állt sakál-emberek éppen a gyermekekre szánt maradék anyagi forrást, azaz az önkormányzatok gyermekétkeztetési keretéből 3 és fél milliárd forintot széthordva készülnek újabb emberáldozatokat bemutatni az egyébként nyálas fiúcskákat és a letört nyakú sörösüvegekkel harcoló tahó-prolikat egyesítő focikultusz oltárán. További futballcsarnokok épülnek immáron a gyerekeink húsából és a véréből összetapasztva. A magyarországi gyerekekéből!

Nem tudom, hogy maradt e még valaki ebben rühes országban akit érdekel bármi is. Vagy mára mindenki összeszarta magát a kollégista fiúktól? Valaki bátor ellenzéki nem nyilatkozna egy „ez elfogadhatatlan”-t a tévének a gazdag kertvárosi miliővel a háta mögött?

Megfordult az evolúció Magyarországon. Az életképtelen gyengék uralkodnak rajtunk. És mi a végtelenségig tűrjük, vagy már le se szarjuk..

Vigyázat! Tőből fogja kitépni a karod a markodban felrobbanó életveszélyes pirotechnikai eszköz (petárda), vagy darabokra szaggatja a kézfejedet, nincs több virtuóz zongorajáték! Homloktájon rakétázod a legjobb barátod egy engedély nélkül árusított görögtűzzel, aki ezentúl a 20 ezer forint megváltozott munkaképességűeknek járó önkormányzati segélyből lesz kénytelen megélni, mindezt azért mert te felelőtlen részeg-drogos tivornyázásod közben figyelmen kívül hagytad a tényt: a számla nélkül megvásárolt tűzijáték nem biztonságos! Egy pozitívabb variációban is minimum belelősz a vattadzsekid ujjába és lángoló fáklyaemberként rohangálsz a parkoló autók között, mondanom sem kell, hogy a gépjárművek üzemanyagtankjaiból szivárgó benzingőz és a tűz együtt pusztító erejű robbanáshoz vezetnek. Ekkor a bűnös petárdázások zajától elkóborolt egykor békés, ám mostanra vérszomjas vadállatokká változó lakótelepi kutyák és cicák vérengző falkában egyesülve, bosszúálló vicsorgással és őőő dorombolással a füstölgő gégédnek ugorva marcangolják szét többszörösen felrobbantott, félig átsült testedet – esélyes, hogy végig eszméletednél leszel miközben a belső szerveidből lakmároznak majd. A természet fog revánsot venni felelőtlenségedért, a huszonöt év börtönről és a 15 millió forint rendőrségi bírságról már ne is beszéljünk..
Én szóltam.

Előre leszögezve: The Martian sohasem keveredhet a bannolandó tételek közé. A Martian, magyarul Mentőexpedició (újabb poén a fordító műhelyből) annak ellenére remek film, hogy az alapművet írott formájából kihámozva, elhagyva a komplikációkat, túlélő praktikákkal házaló cserkész tanfolyammá, intelligens, de kibaszott lineáris pályájú, egyszer megnézős sci-fivé vetkőztették a nagy hollywoodi mesegyárban.

Maga az elv már nagyon is erre az oldalra tartozik. Ugyanazt az ürességet, kielégületlenséget éreztem most Ridley Scott szuper-optimista sci-fijénél, akárcsak Alfonso Cuarón Gravity-ijénél, olyan mintha ebben a korszakban egyetlen társadalmi üzenet közvetítése lenne feladatként kiróva Hollywoodnak/a filmiparnak, ami a tudományos fantasztikumok látványos körítéseivel együtt sem több mint tölcsérrel önteni a hurráoptimizmust a nézőközönségbe. És ez volt a fő problémám a Mentőexpedicónál, az állandó ironizálástól csöpögő pánikmentesség, a túltolt pozitív életszemlélet, az emberiségbe vetett (vak)hit – amitől egyébként ilyen dózisban hánynom kell – és ezért nem voltam képes izgulni Matt Damon karakteréért, ahogy ebben a moziban senkiért és semmiért sem, egy egyirányú lezsírozott csúszdán száguldott végig a forgatókönyv.
Nem létezik recept a mindenféle -fajta válságokból való kilábaláshoz, csak annyi van helyette, hogy: Ne add fel Ha pedig üzenet, akkor részemről többet várok visszaöklendezett frázisoknál. 10/8