„..az amcsik meg húzzanak haza, és elég nagy az országuk ott is vannak furcsaságok, írják meg azokat..”
Részlet egy indexes cikk facebook falára írt kommentárból.
Mindig is rajongója voltam annak az elmaradhatatlan performansznak, amikor rozi házimunka közben matyómintás főkötőben kihajolva a panel ablakán az ly-os hibákkal szétágyúzott tőmondatokat partvisával összekaparászva magyarázza el, hogy hol is a helye az amcsi kutyáknak. A nagy internetes képernyőhöz odanyomva ostoba ábrázatát nézi le a „büdös kapitalistákat” és a 100%-ban amerikai gyártmányú technikai vívmányokból felhasználva minimum kettőt (amerikai találmány internet, amerikai operációs rendszer) szólítja fel az egész nemzetet az azonnali távozásra a bolygóról, ami már önmagában akkora logikai bukfenc, hogy a legnagyobb családi XXXL-es megaburger félbevágott zsömléi között sem férne el kényelmesen.
Élőben változik a felállás. Az idegen nyelven beszélő új szomszédoknak széles mosolyt dobva veri ki a magyar lakosság naponta kétszer. Kommunista maradvány- beidegződés, hogy szemtől szemben csontvelőig benyalunk, „mer' azé' érdemes ám jóba' lenni a külföldivel”, mialatt a hungarikumként átadott kislábosnyi pacalpörköltet kanalazza, a háta mögött alaposan leköcsögöljük.
A szégyenletes plakátokról hiba nélkül átragadt az orbáni princípium a lakosságra: Tartsd tiszteletben kultúránkat, majd mi beszennyezzük a tiédet. A komplexusos magyar tacskó előtt vigyázzállásba kell vágnia magát a föld minden országának. Miután kifizettek az uniós kasszából mindenki tartsa meg a véleményét magának.
Azok a szánalmas, értékrend nélküli külföldiek hátba szúrták a demokráciát az olajprofitért cserébe, az Égei-tengerbe fulladó migráns csecsemőkről is ők tehetnek, mondjuk belőlük inkább mi sem kérünk, erőszaktevők, bombamerénylők gyermekei. Nekünk csak Miley Cyrus kell és a Marvel folytatások.
Neked szívesen üzennék, te, te végtelenül proli csak facebookozni tudó ősmagyar! Bizonyára állati ingerült lennél és sokszorosan kikérnéd magadnak, ha a lelked bugyraiba gázolva, le tudnék merülni addig a pontig, ahol sztereotípiákból a teljes szettet a fejedhez vagdosva (ahogy te is szoktad) szembesítenélek szánalmas mucsai létezésed minden egyes fájdalmas másodpercével. Volt, hogy megpróbáltam már, hiába, mert az egyoldalú kommunikáció híve vagy write-only üzemmódra állítva és a szerény megfogalmazású mondanivalód alatt lévő lájkok jelentik számodra a normatív számlálót. Gondolom olvasás és az igazi élet helyett inkább megfőztél az elmúlt 50 évben. Én a helyedben nem sokáig húznám az időt a közösségi oldal köpőcsészéibe nyáladzással sem, ez nem a te századod. Általában ilyenkor egy időben megy legalább három Szex és New York -jellegű vénlány limonádé a tévében (vagy mégis). Arra figyelj, hogy miközben két kézzel gyömöszölöd be szádba Amerikát, azért ne felejts el fintorogva beszólni, hogy mennyire undorodsz a szádban szétolvadó ízektől.
Biztos eddig úgy gondoltad, hogy ők leskelődnek be a kulcslyukon a nappalidba és nem fordítva. Most komolyan: mi lenne veled Amerika nélkül te ribanc?
