Az emberi százlábú, a tömegek idiotizmusának bűzös gennylevét verejtékező massza, önállóságát levetkőzve, a kollektív tudattalanság kecsegtető ígértéért cserébe olvadt ezé a bizarr egésszé és választotta az önkéntes rabszolgasorsot végzetéül. Hétfőtől-péntekig a harcvonalak mellett meghúzódva szemlélem ennek a halálraítélt groteszk lénynek szánalmas agóniáját, elborzadva figyelem, ahogy kedélyes hajótöröttként harsány nevetésével kísérve hánykolódik a parttalan ostobaság éjsötét óceánján. Intrikus sejtjei egymást elpusztítva villódzó neonreklámjukkal hirdetik a koncepció alapját képező fals szlogent: Együtt szenvedni jó! (ki tudna ezek után ellenállni a kísértésnek?) Maga a megelevenedett borzadály, a nem illeszkedő puzzle-darab az univerzum kirakós-játékában, kozmikus szemét amit az anyatermészet végül ki kell, hogy vessen önmagából. A legutolsó, 'jelentéktelenebb a jelentéktelennél' baktériumnak nagyobb létjogosultsága van, mint a munkahelyi közösségként egyesült, lelkét elvesztett emberrakásnak.
