Manapság elég a történet gyártáshoz épkézláb koncepció hiányában a legújabb (és régebbi) sikersztorik palettájáról felkenni minden színt, majdcsak lesz belőle valami – főleg, ha rátenyerel a filmipar. A szájszervet megrágás nélkül elhagyó, gyomortájékra legyömöszölt mainstream blockbusterekből összegyurmázott (van itt mindenből, Twilight, Maze Runner, The Hunger Games, 's a többi népszerű fos, számolja össze aki tudja..) émelyítő egyveleget persze kiveti az emésztőrendszer. A WC-csészébe sugárban beleokádott katyvasz ezúttal Az ötödik hullám -néven merült alá a fajansz örvény toalettkacsával habosított örök mélységébe. Bár nem teljesen jogos a kirohanás, hiszen még az említett pisa-langyos alkotások sztori alapjai is irodalmi Nobel-díjasnak számítanak az utóbbi illogikus lázálom -szerű mozihoz képest. The 5th Wave esetében még az sem minősülne váratlan fordulatnak, ha a készítői/írói team (is) kiskorú fiúcskák és kisleányok viháncoló forgatagából állt volna össze, csakúgy mint a szereplőgárda: ezt a sci-fit zsírkrétával rajzolták fel a játszótér betonjára.
Egyedül úgy tudom elképzelni, hogy a moziplakáton a cím fölött vastag kírásban figyelmeztetik a gyanútlan publikumot: Csak 10 év alatti gyerekeknek és/vagy súlyosan értelmi fogyatékos felnőtteknek!
p.s. ha és amennyiben eme groteszk mozgóképnek alapot szolgáltató könyv formájú plágiumgyűjtemény csak fele ilyen bűnszar, úgy Rick Yancey kisstílű irodalmi zsebmetsző tartózkodási helyére kilőtt interkontinentális rakétákat tekintsük visszavontnak – vagy legalább a felét, a harminc darabból tizenötöt.
10/0
