„Higgyék el, én sem értem, így hát nem fogok tudni racionális magyarázatokat felsorakoztatni, hogy miért nézem időnként. Ezúttal bukolikus hátteret feszítettek ki a marhára irritáló, ostoba kiszavazó show-juk mögé, amúgy minden a régi. Embernek látszó torz lelkű képződmények a 20 milliós fődíj reményében rém egyszerűen, főként büdös kurva anyázva alázzák egymást, miközben a másodpercenként lepörgő szimpátia-mérő számlálóját közös állatsimogatással próbálják feltornázni, bizonyára az évad végiég rejtve marad számukra a megmásíthatatlan tény, hogy nincs kiút abból a lealacsonyításból, amit önmaguknak utaltak ki. Mint mindig. De mit várhatunk? Lassan éhen döglünk a nagy jólétben, itthon esélyünk sincs a nagyszüleink -féle stabil egzisztencia megteremtésére.. Szóval, a békés vidéki díszlet lehetne akár statikus, olcsó filmgyári kellék, hungarocell tehénkével, műanyag trágyadombokkal, kulccsal felhúzható kukorékoló kakassal, nem bír jelentőséggel. Néha kis disznókkal kell együtt hálni? Dézsában fürdeni? Ímmel-ámmal földet túrni? Komolyan, menjenek a picsába!
Ami pozitívum, hogy halál diszkrét arcok a szerkesztők, illedelmesen kisípolják-elharapják és kikockázzák a káromkodást, sőt a cigarettázást, na nehogy már a tisztelt közönség rászokjon bármelyikre, tényleg alantas húzás lenne annyiban hagyni. A szereplők mély gyűlölködésük közepette egymást cenzúrázatlanul leköpdöshetik ugyan, ez más tészta.
Ha engem kérdeznek, csak azt tudom mondani, hogy a Farm akár egy hatalmas görbelábú szőrös pók a szobám sarkában, annyira undorító, hogy pillanatokra leblokkolok, nem bírom levenni róla a szemem, ahogy lefújni rovar spray-vel sem, valósággal hipnotizál a látványa. Bár belegondolva nem a legszerencsésebb a példa, a madárpók egzotikus szörnyetegnek számít Kelet-Európában, a Farm pedig a nívótlanságunkhoz képest is végtelenül nyersnek, inkább hasonítanám egy sistergő lepisáláshoz a peremkerületi gangos romház harmadik emeletéről. Ismétlem: Engem a tájszólással nem lehet megtéveszteni.
Na mindegy, ettől függetlenül nem tartom magam megrögzött trash-reality nézőnek, tv távkapcsolós random szörfölések közben el-elkapok pár percet.
Hogy rendszeresen? Nos, a sorozatfüggőségem ennyire azért nem súlyos stádiumú.”
Részlet egy tv-addikciós önsegítő csoportban elhangzott vallomásból.
