Faszfaktor. Parázsvita Bájalekszel (hadd ne tudjam, hogy írják a köcsögnek a nevét, nem rémlik, hogy az alapműveltség részét képezné a személye):
A felfedezendő tehetség – Mápedig' ez trap. Húsz éve nyomok dalszövegeket bazeg.
– Nem, ez nem trap, ez lószar/fasz[végét kifütyüli, vagy ő, vagy a szerkesztők, kurvára nem vágom, háttal ülök a tévének, pechemre félig rajtam van a fejhallgató, szóval bármi lehet, amilyen érzékeny-tapintatos gyerek ez a Bájaleksz, akinek amúgy a csaja délibábokkal táncol és kontinenseket ölelget].
– És honnan tudnád te mijazaptrepp'?
– Mer' tudom és azt is hogy honnan származik a trap, mert onnan származik [mond valami amcsi helyet].
– Haaaaah onnan a' izé származik, nem a trap!4
– Jó-jó, ne menjünk bele, asszondom' szavazzunk.
Beksztédzsben a kisavazott tag: – Hát én majnem' lenyomtam a csávót, pfhu, majnem'.
…
Következő előadás végén a Gáspár Laci szájával gitárszólót imitál, ezzel demózva hogyan kell gitározni frankóba, mert úgy tuti nem, ahogy az előbb tolták a csákók a színpadon; állati szakszerű az egész meg minden, a műfaj apostolai, Bavis és Butthead ezer, hogy beszállnának szájzenélni. Erre azonnal elküldik a gecibe. Mivel sokadik már, vérig sértődik a zenei szélhámosokból verbuvált zsűri, hogy a többi – leendő – zenei szélhámos szarba se veszi a – már befutott – zenei szélhámos zsűrit, mindez botrányos, sőt t i s z t e l e t l e n s é g. Viszont ennél sokkalta felháborítóbb, hogy teljesítmény és tehetség híján ők is igényt tartanának a nagy lóvéra és a hírnévre, mert csak és kész (ámde ennyi nullaszar senki mégsem lehet egyszerre a palettán, na az szép lenne).
Eddig volt meg. 10 perc és már rángatózva nyúlkáltam a gyógyszeres dobozért, hogy xanax, meg rá valami komolyabb, szakorvosi vényköteles, kísérőnek..
Ha ennél jobban állnék anyagilag, simán szétlőttem volna a képernyőt vadászpuskával.