Pintér Sándor (alias simabőrű) belügyminiszter úr egy valódi géniusz, a napokban igazi ötletbörzével állt elő a közmunkaprogramban résztvevő polgárok további lealacsonyítását, megalázását illetően.
A kipattant isteni szikra első villanása tulajdonképpen egyértelmű zsarolás és az "igazi" munkahellyel rendelkező polgároknak szól: Ha kilépsz a munkahelyedről (közös megegyezés is számít), akkor három hónapig ne lehessen köz-rabszolgamunkára jelentkezned, egyszerűen 90 napig le leszel tiltva erről a lehetőségről.
A dolog második része még ennél is meredekebb, konkrét időutazás társul a zsarolás mellé: Pintér – mint valami tudományos-fantasztikumból előlépett őrült professzor – javaslatot tett a késő középkori feudalizmus reprodukálásra. Vagyis, hogy a polgármesterek ezentúl kötelező napszámba küldhessék a jobbággyá átminősített közmunkásaikat a földekre (Vajon kiknek a kezében vannak a földek? Nem annyira beugratós a kérdés.) mindenféle földmunkát végeztetni filléres napidíjért. Amennyiben a kijelölt szolga nem vállalja eme felemelő munkakör betöltését, illetve kilép, úgy aktiválódik a fent említett 90 napos szankcionálás. Ezt hívják sakk-matt helyzetnek.

Sajnos a ius primae noctis – azaz az első éjszaka joga; ez lesz majd az a privilégium amikor a holdudvarhoz tartozó földesúr belecsavarhatja tökének tartalmát a jobbágysorban senyvedő szűzlányokba/fiúkba – egyelőre lemaradt a listáról.

A bürokrácia köbre emelése, azt hiszem ez a matematikai művelet passzol a legjobban az Orbán Viktor nevével fémjelzett abszurd korszakra.
Régen az okmányirodákban általában kapásból el lehetett intézni azt amiért odamentél – vagy legalább elkezdhetted ügyeid intézését.
Most már a budapesti központi irodában is mindenképpen időpontot kell kérni, ami rögtön egy hétnyi időhúzást eredményez. Az időpontfoglalás (oké, asztalfoglalás) inkább a csokornyakkendős pincérhadsereggel rendelkező Michelin-csillagos éttermek védjegye és nem a hivataloké (de ez nem tutifix, tapasztalat híján így képzelem az ilyesmit, nem lehetek képben.. a magasabb színvonalat képviselő vendéglátóipari egységek látogatását gyrosozással váltottam ki.. ahogy illik, állva fogyasztva, apró szalvétából, a túladagolt csípős öntettel mindent összekenve). Alternatív megoldásként át lehet fáradnod valamelyik 2. Generációs Kormányablak kódnevű vesztőhelyhez (főváros másik végeibe) és a sorszámozott pokolban reményvesztetten gyűrögetni az érintőképernyős automatából kiköpött 346-os számú papírfecnit közel három órán keresztül, egy öt percet igénybe vevő jogosítvány hosszabbítás miatt.
Az egészségügyben rendszeresített halállista várólista még keményebb történet, ott a törvényalkotók egyértelműen olyan költségtakarékos irányban játszanak, hogy kedves betegként esetleg elhalálozni leszel szíves mire elérkezne a – sokszor kurva komoly nehézségek árán, többlépcsős akadályverseny legyőzésével – kialkudott időpontod és bejuthatnál például egy alap ultrahang vizsgálatra.
A temetés olcsóbb megoldás, és talán hamarosan (2016-os tervezet) rokonok is megáshatják majd a sírodat – mint a kibaszott vadnyugaton.

Egyetlen lövéssel hortobágyi karikás ostorcsapással több célpont leterítése (avagy egyből három trófea ami kinézhet a buliból).

• Megelőző támadásként az újabb főellenség-csoport megnevezése/kijelölése, figyelemelterelési szándékkal.
  
• Valamiféle migrációs feketelistára juttatni országunkat, így gátolva meg végleg a honi kivándorlási hullámot.
  
• Elüldözni azon viszonylag kevés számú már letelepedett állampolgárokat, akik különböző tradicionális vállalkozásaikat üzemeltetve (beleértve természetesen a kifőzdéket/éttermeket és ruhaboltokat is, stb.) próbálnak boldogulni a mai Magyarországon, így kísérelve meg feltornázni a – közismerten – csúcsminőség jegyében gyártott honi termékek eladási statisztikáit..   

A horogkeresztes karszalagot húzott kérdőív hecckampány bakancs lábnyomában loholó, közpénzből (naná) finanszírozott plakátháború egyedülálló eseménynek minősül Magyarország történelmében: végre saját kútfőből, saját erőből lettünk nácik.

"Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját!"
"Ha Magyarországra jössz, tiszteletben kell tartanod a kultúránkat!"

Betyárseregesen, vagyis tegezve-lenézve fenyeget („Ne bántsd a magyart!”), bulisan skinheades a hangvétel na. Ékes magyar anyanyelvünkön szólítja meg a külföldit – egyes plakátverziókon a kultúra szó égisze alatt. Gyanítom sokaknak bevillan majd a Kontroll egyik (reális) poénja, az amikor a szembetűnő szellemi fölénnyel rendelkező jegyellenőr papucsállatka szótagolva üvölt rá az őt fényképező japán turistacsoportra a metrón: – NEM ÉR-TED? JE-GYE-KET BÉR-LE-TE-KET!
 
Köszönjük Orbán Viktor (reméljük nem veszed a tisztelet hiányának, ha innentől tegeződünk, még akkor sem, ha ez most nem kapitalista IKEA-s, McDonald's-os keresztnév-táblás etikett, ez inkább – jó tanítványodként – olyan Fideszes csendőrpertu, mint amikor a kifordított bomberdzsekiben és leengedett hózentrógerrel divatozó skinhead megfejeli a pakisztáni vendégmunkások sarját a játszótéri hintánál: Szia Vitya!), hogy az ország teljes lakosságnak nevében eszkaláltad a fejedben dúló újszériás szélmalomharcot xenofób hadjárattá. Ebben a büdösbunkó honvédő RPG-ben reméljük sikerült kimaxolni a karaktered, fakereszteket gyújtogató fehér kámzsás élharcossá.

Nehéz ügy lenne továbbírni ezt a posztot.. Pár millióan szívből reméltük, hogy ez is csak egy újabb rossz vicc, de nem. Micsoda szégyen..

Ma reggel végre megkaptam a miniszterelnök úr nekem címzett levelét és a mellékelt megélhetési bevándorlás kérdéskört élve boncoló kardinális kérdőívet is. Valaki segédkezhetne a kitöltésénél, mert ami elsőre szemet szúrt, hogy a válaszok sokszor ebben a formában vannak megszerkesztve: Egyetértek; Inkább egyetértek. Ez azt jelenti (tudom, ez egy tipikus sablon válaszlehetőség, a kérdés megértését hivatott felmérni, csak ebben a miniatürizált diktatúrában olyan balfaszul jön ki..), a saját fordítóprogramom szerint (demagóg populistából --> magyarra), hogy: Fideszes vagyok; Nem, de inkább rábólintok mindenre mielőtt még kibasznak a munkahelyemről.
Mire gondolhatott a költő?

Éles kanyarral vissza a Nemzeti Konzultáció előhangjához, ami a Tisztelt Honfitársam! megszólítással nyit és úgy Sam bácsisan kiszól: Számít rád a haza! A te véleményedre! Ezt rögtön alá is támasztja azzal, hogy felsorol néhány olyan eseményt, ahol szintén sikerült közpénz milliárdokat elpapírozni ugyanezen, illetve hasonló demagóg céloktól vezérelve.
Orbán Viktor személyesen biztosít arról, hogy a jelenlegi rendszer a Mi közös gyermekünk és Mi 2010-óta mindig együtt döntünk az őt érintő fontosabb kérdésekben. Ezzel a pártpropaganda anyag összeállításáért felelős orbáni marketing-team mintegy kórképet ír, a Fidesz egyik betegségnek immáron neve is van: szelektív amnézia. A kolosszális manyup lenyúlás, a dohányipar teljes államosítása, a szerencsejáték törvény módosítása, a vasárnapi zárva tartás, az oktatási rendszer és egészségügy szétbarmolása, várbaköltözés, vagy, hogyan is vélekedem Orbán Viktor személyes preferenciájáról, azaz a rákos daganatként osztódó futballstadionokról.. nos ezekre a szülői értekezletekre én nem kaptam meghívást.
Pársoros hisztériakeltési kísérlet kezdődik, hogy a konyhafalamra reggeli napsütés mellé kivetüljön a terrorizmus robbantással/belvárosi lövöldözéssel fenyegető fekete zászlós rémképe. Itt az államfő rocksztárokat megszégyenítő sebességgel öltözik át, klasszikus rasszista motívumokkal díszített jelmezt húz, diszkriminál, a bevándorlás és a terrorizmus közé ír egy vastag egyenlőségjelet, ráadásul keverve a szezont a faszommal nem képes különbséget tenni még a menekültek és a bevándorlók táborai között sem. És máris meg is történik az első beleköpés abba a kék alapon sárga csillagokkal díszített tényérbe, amelyből oly bőségesen táplálkozik – ő és a komplett holdudvar:
„az Európai unió nem képes megfelelő módon kezelni a bevándorlás kérdését”
„Brüsszel kudarcot vallott a bevándorlás kezelésében”

Hamarosan zárja sorait, laza előre-hátra mozdulatokat tesz a "megvédjük a magyar munkahelyeket" nevezetű kedvenc hintalova nyergében.

Megkezdődik a szuper-objektívnek álcázott kérdéssor, a magyarok reamakelt 12 pontja (bár a második világháború eseményeit is megelőző démonizálás & diszkriminatív felhangok mind a tizenkétszer tetten érhetőek, most csak a kedvenc tételeket kiragadva):

"1. Sokféle véleményt lehet hallani az erősödő terrorcselekményekkel kapcsolatban. Ön mennyire tartja fontosnak a terrorizmus térnyerését (a franciaországi vérengzés, az ISIS riasztó cselekményei) a saját élete szempontjából 2. Ön szerint az elkövetkező években lehet-e terrorcselekmény célpontja Magyarország?"
Abszolút egyértelmű az ön-megválaszolási szándék, ám a siker nem garantált. Érzékletesebb kifejezésmód a szokásos dramaturgiai elemek felhasználásával határozottabb eredményt szülhetne, ilyenformán: Ön szeretné ha a bevándorlók (értsd ISIS terrorista sejtek) szuicid pokolgépes merényletek formájában robbantás-sorozatokat hajtanának végre országunkban, hogy gőzölgő emberi belsőségek, megolvadt babakocsi kerekek és csapágygolyókkal átütött koponyák heverjenek a budapesti flaszteron?

"3. Vannak, akik szerint a Brüsszel által rosszul kezelt bevándorlás összefüggésben van a terrorizmus térnyerésével. Ön egyetért ezekkel a véleményekkel?"
Az első brüsszelezés csak megvető tenyérbeköpés volt, ez már a beleokádás kategória. Ergo egyenesen az unió a felelős a terrorizmusért.

"5. Sokféle véleményt hallani a bevándorlás kérdésével kapcsolatban. Vannak, akik szerint a megélhetési bevándorlók veszélyeztetik a magyar emberek munkahelyeit és megélhetését! Ön egyetért ezekkel a véleményekkel?"
Az ötödiknél valószínűleg sorstársaim százezrei, milliói szintén megremegő kézzel markolták meg a papírlapot és kerekedő kabátgomb szemekkel csodálkoztak rá eme reménykeltő sorra. Itt vannak munkahelyek?! Hallod asszony itt vannak munkahelyek! Most írta azorbán'!

"6. Vannak, akik szerint Brüsszel politikája a bevándorlás és a terrorizmus kérdésében megbukott és ezért új megközelítésre van szükség ezekben a kérdésekben. Ön egyetért ezekkel a véleményekkel? 7. Támogatná-e Ön a magyar kormányt, hogy Brüsszel megengedő politikájával szemben szigorúbb bevándorlási szabályozást vezessen be?"
A trikolor harci lobogó felvonva, tenyérbe köpés-hányás után hármas fázis, lóról hátrafelé fordulva nyilazás belefosás.

"10. Egyetért-e Ön azzal, hogy a megélhetési bevándorlók, amíg Magyarországon tartózkodnak, saját maguk biztosítsák az ellátási költségeiket?"
Tegye fel a kezét aki nem érti! Talán mi fizessük az ellátásukat? A mi (nem létező) pénzünkből éljenek ingyen és még fel is robbantják itt az Oktogont? Lágy, hívogató lincshangulatot fúj ez a májusi szél.

"12. Egyetért-e Ön a magyar kormánnyal abban, hogy a bevándorlás helyett inkább a magyar családok és a születendő gyermekek támogatására van szükség?"
Részben igen, bár a sokadszorra ellőtt családtámogatások kormányzati lózung be nem teljesülésénél, eddig sem a megélhetési bevándorlás volt a szűk keresztmetszet..

Csak bénult, halovány teória gyártásra vagyok képes a reggeli kávé közben.
Egyes számú teória (konteó): A Fidesz köztudottan függ az örökös ellenségkeresési kényszertől, ezúttal rögtön két csoportot démonizál, a bevándorlókon keresztül kvázi az Európai Uniót (a fő célpont). Előjele a hamarosan bekövetkező kilépésnek amit a pénzcsapok elapadása előz majd meg. A nemrég ismételten szárba szökkenő orosz-magyar szerelem így fejlődik tovább egészen egy Eurázsiai Uniós tagságig.  
Kettes számú teória: A migráció tűzzel-vassal, lángoló fakereszttel üldöztetése minden bizonnyal kollektív ellenszenvet szül majd, akik hangosan gyűlölik a bevándorlókat/menekülteket, magasról tesznek a szabadságjogokra, saját szájízük szerint értelmezik a jogállamiságot, azokat nem látják majd szívesen egyik tagállamban sem. A hazai kivándorlási-hullám problémája kipipálva.
Hármas számú teória: O.V. megnyerte a valóság/józan ész ellen folytatott többéves hadjáratot, ennél a pontnál hathatós orvosi segítségre van szükség. A pszichiátria mai állása szerint a paranoid elmebetegségekben és egyéb bipoláris zavarokban szenvedők számára is létezhetnek – legalább kémiai alapú – megoldások.

"Újra meccs, újra box, újra Kokó, aki üt.
Ma tele van a kéró, minden haverom itt ül.”

A Permananens Bannolás blogban örökös a fáziskésés. Három napja futótűzként szaladt végig a belpolitika bűzös mocsarában dagonyázó internetes portálokon/blogfelületeken az utóbbi évek legbizarrabb apróhíre, hogy Kovács „Kokó” István nem Fideszes, még precízebben: Civil Kaszinós gyónásában megemlíti, hogy anno nem volt még csak Fidesz közeli sem, mindez a ballib média koholmánya, közös értékrendről és elvegyezőségről van csupán szó.

Ez így majdnem olyan mintha a lapföldi mikulás azt állítaná, hogy ugyan való igaz, piros kabátot hord vattaszakállal és a kedvenc napja december 6. továbbá imádja a sütit-tejjel, de sosem követett el illetéktelen behatolást épületekbe, főleg nem kéménynyílásokon keresztül. Majd kikérné magának még a feltétezést is, hogy valaha bármilyen kapcsolatban állt volna holmi ajándékgyártó manók bűnszövetkezetével, végül nagy duzzogva leszögezné, hogy rénszarvasokat kizárólag az állatkertben látott utoljára (egyébként is orvosi papírokkal alátámasztható heveny szőrallergiája van).

Már régóta nehéz szimpátiával viseltetni az ország Kokója iránt, az elismerten legendás olimpiai karriert követő szánalom non plus ultra profivá válás megadta a kezdő lökést a lejtőn – amiből később véget nem érő mélyrepülés és szaremberségi bemutató lett. Azt még oké, hogy komplexusok táplálta kis-nagy magyar műmájerkedési showműsort kerekítettek egy, a profik közt középszerű szintet épphogy alulról karcoló öklöző nimbusza köré (tipikus). Viszont a külföldről importált neve senki, tisztességesen még felállni is képtelen ellenfelek rendszeres megalázása történhetett volna szépen csendben, ez nem Ali vs Foreman szint, itt nem volt szükséges a trikolor fogvédővel villogni, megalománia határát súrolóan magabiztosakat nyilatkozni (a szakkommentátornak nem nevezethő bértapsolók szuper-szubjektív kirohanásaival kibélelve). Akkor a ringben pontosan azt kapta Kovács amit megérdemelt, egy könnyedén k.o.-zó argentint aki minden (magyar) körülmények között szerény tudott maradni, aki a vele készített interjúk tanulsága szerint jobban szeretett focizni a grundon a haverokkal, mintsem bokszolni.
Szívesen írnám, hogy így lett vége, csak annyira tragikomikusan, ahogyan megérdemeltük.. Sajnos nem. Lehetett fokozni az alapból fokozhatatlant. Amikor Nagy "Csonttörő" (a mélyütések apropóján meccs után szintlépéssel "Diótörővé" avanzsált) János revánst kért Chacontól (Kokó helyett..) és a találkozó egyik ellenőreként feltűnt Kokó, akkor már minden jóérzésű, ökölvívást, küzdősportokat szerető ember repülő karaterúgással némította volna el a tévékészüléket.

Aztán a csúfos kudarcba fulladó sportkarriert követte a média és a politikai hadszíntér, nemzeti hősünk bekerült abba a bizonyos a (romlott) narancskosárba, nem győzött tanúbizonyságot tenni Fidesz -közelisége mellett, még annak aki nem is követte az eseményeket egyértelmű volt: Kokó felkent szektatag Fidesz szurkoló. Mindenki tudott az állami támogatásból beindított étterméről, mindenki látott olyan fényképet/videókat ahol Orbán Viktor miniszterelnök úrral egymás vállát lapogatják/a Kedves Vezető roppant tanulságos szónoklatai közben az első sorban szervilisen mosolyog, derekasan helytáll biodíszletként-szavazatmágnesként és mindenki legalább egyszer az életében odakapcsolt már a királyi tévéadóra pont akkor, amikor Kokó éppen finom Borvacsorát celebrált az egybegyűlteknek. Borvacsora: A műértő és élvező intellektuelt eljátszó sznobok és a semmitmondók magasiskolája, a borospohárba szimatoló burzsoá felsőosztály gizda kultúrműsora volt ez. Illatos elit csemege, magyar kaviár, hogy úgy mondjam.

Pár napja borult a fajansz, a tartalma pedig kifolyt a padlózatra és Kovács „Kokó” István nem győzött jól belehemperegni. A Hír TV-ben elejtett pár mondatot láncreakció követte, gúnyos megvetés, cinikus közfelháborodás, posztok ezrei születtek az első kis patkányról aki kiúszott a süllyedő gyorsnaszádról. Úgy hagyta cserben a Führert, hogy az még le sem menekült a bunkerjébe a jól megérdemelt ciánkapszula & fejlövés kombinációjáért.
Bokszkesztyűs média mindenesünk ezt némiképp nehezményezte (sosem tudják mikor kellene a kussolni, ez a kedvencem), saját Facebook oldalán tetézte a bajt, szubkultúrájának megfelelő enter-hiányos szóáradattal replikázott és szitává lőtte az egyébként is nehezen értelmezhető tartalmat dupla-tripla felkiáltójelezéssel. Gyászos ki-befaroló önellentmondást gépelt, méghozzá egy régi R-GO sláger szellemiségében (Szeretlek is, meg nem is).

A láncreakció végső eseményei ekkor csúcsosodtak ki igazán és ennél pontnál vágtam volna be szívesen a Benny Hill Show zenéjét a háttérbe, voltak akik Kuruc.infóban megismert stílusjegyeket továbbörökítve eljátszották a fogadatlan prókátort, glosszát dobtak holmi vallásában csalódott Nemzet Büszkeségéről és a fejét követelő, a lincselés szó hallatán csoportosan ejakuláló söpredék proli csürhéről.

Közben lelki szemeimmel szinte látom, hogy az Orbán Viktor -féle marketing team röhög a markában: Sikeres misszió! Mégpedig, úgy hogy nem is kellett a képzeletbeli megélhetési bevándorlókat üldözni, halálbüntetéssel provokálni, sem szembedicsérni az autokrata rendszereket.
Lehet mutyizni tovább, uniós pénzeket mellényzsebbe süllyeszteni, ebből fakadóan szétkúrni fél Budapestet.
Ezek ezzel egy darabig elvannak.

Jellegzetes profilkép a facebookon – főként az orbáni oldalon, de gyurcsány vonalon is hasonló a helyzet: Ünneplő, vastagkeretes szemüveg, vállalhatatlan piros rúzs, jelentős túlsúly, joviális mosoly a kamerába.

Összhatás olyan mint amikor az ismert humorista beöltözik nőnek egy-egy paródia kedvéért. [Konteo üzemmód ON.] Ezeket titkos hortobágyi üzemekben, szériában gyártják, majd beprogramozzák őket felhasználói szintű számítógép ismeretekből, feltöltenek a merevlemezükre egy közepes erősségű troll programot. Az eredmény mindig ugyanaz.
Plátói szerelemről árulkodó hozzászólások tömkelege, vitya kezének csókolgatása a gyűléseken/feri, csecsemőt ölelgető fényképeinél szervilis ujjongás. Csőlátás, ellenvéleményt fogalmazó honfitársak vegzálása minden lehetséges fórumon, vagyis folyamatos nyammogás a gyors tempóban romló erkölcsökről, közben mezei kurvaanyzás' nívójától alig-alig elütő, konkrét parancsokkal ellátott hozzászólások generálása hivatásos gépírókat megszégyenítő sebességgel. Tettlegesség, záptojás dobálás, ígéret sósavval arcba locsolásra, az ország beégetése bel-, illetve külföldi téren.

Kortól és szellemi állapottól tenném függővé a politizálást, sőt egzaktabban fogalmazva: a választójog gyakorlását is!

Ne csörgős-sipkás vénfaszoktól, ex-ÁVH-s bácsiktól, milliós bankszámlákkal rendelkező szektatag néniktől függjön egy nemzet jövője, az én jövőm. Ugyanez értendő az egyszeri pogózó skinhead értelmi szintjén vegetáló mostani fiatalokra, akik azt sem tudják miért és hova (a tájékozatlanság nem jelent felmentést), de azért beikszelnek a szélsőjobboldalt támogató rubrikába.

Húzzon a picsába a süllyedő Titanicon zenélő bizarr nyugdíjas zenekar, a nácik, a szocik és mindenki.

A tegnapi RTL klub híradó közben olyasféle kellemetlen élmény gyűrt maga alá, mint amikor a vacsoraidőben elfogyasztott töltött-káposzta miatt, később egy bizarr álom átélésével vagyok kénytelen megfizetni.

Valaki gúnyosan mosolygó államtitkár, az immáron védjegynek számító önelégült stílusban kihirdette az újabb nagy sikerű kormányprojektet a: Gyere haza fiatal!-t.
Ami elsőre a külhonba disszidált emigrált értelmiségieket, azon belül is a mérnök végezettséggel rendelkező kalandorokat kívánja a helyes döntés irányába terelni. Ergo, hagyják végre abba a közös gazdasági felületen elkövetett furcsa ténfergést és azonnal repüljenek haza (küldünk repülőjegyet is bazdmeg, tudjuk, hogy ez a szűk keresztmetszete a dolognak, így viszont már nincs apelláta), hiszen itthon egyéves munkaszerződéssel, bérlakással és – a pénznek nevezett izé helyett oly' bőszen osztogatott – Erzsébet-utalványos bónuszokkal fogadja őket ez a derék kormány.
Államtitkár úr állítása szerint, természetesen a misszió a vártnál is nagyobb sikerrel startolt, a tervezett ötven fő helyett, több mint százan indítottak forródrótot Angliából, mondván rögvest haza kívánnak jönni..
De ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem az úgy hitelességét? Végtére is egy bombabiztos évig az a közel kétszázezer havi nettó, mely összegnek a kétszeresét Londonban egy pakisztáni vendégmunkás bármely gyorsétteremben röhögve megkeresi, meglocsolva Budapest attraktív helyszíneivel (bármikor le lehet forgatni egy második világháborús mozit, mindenféle díszletezés, illetve filmgyári előkészület nélkül), több mint kecsegetető ajánlatnak tűnik. Ki lenne képes ellenállni?

Az ajtóból Columbosan visszaforduló poszt szkriptumba írt kérdés, annyi lenne, hogy tulajdonképpen minek is hazatérni, amikor Orbán Viktor miniszterelnök úr saját szavai szerint, a közös gazdasági felületen történő letelepedés nem számít bele a kivándorlások műfajába, elvégre EU-s tevékenység lévén az dettó mintha itthon lennél. Itthon vagy otthon, vagy valami ilyesmi.

Volt valami olyasmi rész, hogy minden politikus szabad vadászprédának minősül és állandó a vadászidény, de a könyv már nincs nálam, így marad egy a neten is fellelhető idézet:  

"Az 1875-ös alkotmányhoz hozzá kell fűzni egy cikkelyt, mely szerint a bukott kormányok minden tagját fellebbezés és haladék nélkül főbe kell lőni. Megengedhetetlen, hogy azok az emberek, akiktől a nemzet megvonta bizalmát, büntetlenül hazamehessenek, és a tetejébe csalárd bukásuk dicsfényétől övezve folytathassák politikai pályafutásukat. Ennek az intézkedésnek hatalmas haszna lenne: eltávolítaná a nemzet testéről a hullabűzt árasztó gennyes váladékot, lehetetlenné tenné, hogy ugyanazok az egyének térjenek vissza a következő kormányba, és meghonosítaná a politikai életben azt, ami a legjobban hiányzik belőle: a komolyságot."

Michel Tournier: A rémkirály

Valamikor 2001-2 környékén ha beültünk az Operett Sörözőbe, szeánszaink alatt egy dolog biztosan sohasem került szóba: a politika. Gyurcsány, Orbán, ki nem szarta le? És az úgy is volt rendben.

A fiatal demokraták tipikusan olyan kaliberű arcok, akiknek az általánosban minden tisztességes gyerek ráöblítette a fejére a klozetot a nagyszünetben, most viszont ebben az alternatív valóságban (mely láttán Orwell azonnal újraírná az 1984-et) Ők a mindenhatók, teljhatalmú királyok. Idővel a szó legszorosabb értemében: királyok lesznek. Még a várbaköltözés és a Duna jegén megkoronázás várat magára. És ebből a kettőből már csak egy a kakukktojás.
Amit viszont mindenképpen kötelező elismerni, hogy volt ott lendület egykoron. Amikor a Kárpátok 1.1 verziójú Géniusza pelyhedző szakállal mondta el azt a bizonyos sorsfordító beszédet (még bőven a dakota indián közmondásos éra előtt, ez egyébként így utólag kellemes múltidézésnek minősül, azóta is a szónoklatok nagy hiányossága, hogy elmarad az a speciális Chuck Norrisos "indián vagyok de mégsem" utóíz) melynek hatására a megszálló szovjet csapatok fejvesztve menekültek ki az országból. Mit az országból? Szovjetunió felbomlása ettől a pillanattól datálható.
2015-re viszont már sokkal jobban illik a KDNP-s mellékszervezet neve a szektához PÁRTHOZ, a Fidesz-t mint nevet el kellene törölni, kiöregedtek a kollégista fiúk. Az élet minden területén megnyilvánuló tűzzel-vassal térítő keresztények ezek, méghozzá a sötét középkorból, a keménymagjuk pedig mára rókaprémbe öltözött vérnyugdíjasokból, dühödött protézis csattogtatás háttérzajával kísért fundamentalista aggastyánokból áll. Jelen vannak mindenhol ahol szükség van rájuk, az orbáni facebookon például perc szinten kívánnak jó egészséget a Vezetőnek és hűséges házőrzőként a fizetett adminisztrátorokat beelőzve ugatják meg az ellenvéleményt formáló piszkos pernahajder hazaárulókat.

Szarság, de nem maradt épelméjű fiatal aki közösséget vállalna a fidesszel. Hitlerjugend kindertojás változatának a Fidelitasnak "provokátorfigyelő" fiataljait pedig hadd ne nevezze már senki mentálisan épnek.

(és azért sem írom le a nevem, még a végén valaki megnyomja a vamzergombot, nem vagyok annyira badass, csak úgy csinálok, [aláírás] egy keményen munkanélküli kisember)